Rendőr a szabadnapján órákon keresztül figyeli a közeli mezőn legelő nyájat és miután már teljesen biztos a dolgában, megközelíti a bárányokat terelő juhászt. – Hallja, fogadjon velem! Ha megmondom hányat számlál a nyája, akkor nekem ad közülük egyet. - Legyen úgy. - mondta rá a pásztor. - 247-en vannak. – Csodálkozva biccent a nyáj őrzője, s mire szólhatna, a civilruhás biztos úr felkap egy szép fekete példányt és elindul vele. A pásztor felpattan és úgy szól utána: Most fogadjon velem maga! Ha megmondom mivel foglalkozik, visszaadja azt az egyet. - Rendben. - Maga rendőr. – a válaszon álmélkodva néz magán végig a vesztes és az állatott leeresztve kérdezi – Hát ezt meg honnan tudta? - Hát onnan, hogy a pulit kapta fel…
Ez a vicc jutott eszembe, amikor néhány napja olvastam egy hírt. A részletekbe is belemehetnénk, de sokkal fontosabb az, ami első olvasatra szembetűnt még nekem is. Emberek egy csoportja úgy akar különbséget tenni maguk között, hogy nem látja a lényeget.
Mind tudjuk, hogy vannak olyan szakmák és hivatások, ahol ez alapvető kompetencia, tudni kell különbséget tenni veszélyes és veszélytelen, áldozat és elkövető, jó és rossz között. S vannak dolgok, amik között pedig lehet különbséget tenni, de nem biztos, hogy érdemes és persze olyanok, is melyek esetén a különbségtétel káros. Amint győztest hirdetünk, számolnunk kell azzal, hogy valaki vesztesnek érzi majd magát. Vesztesnek egy olyan versenyben, ahol el sem indulhatott. Majd kezeinket mosva kijelentjük, hogy nem azért tettünk különbséget, hogy széthúzást szítsunk. S innentől kezdve minden rendben van, hiszen a történelem is százszor bebizonyította a diszkrimináció társadalmainkra gyakorolt hosszútávú jótékony hatását.
Itt jön képbe anekdotánk főhőse, aki nem látja a különbséget. De legyen valaki vezető a cég élén vagy a műszakban, legyen feje egy családnak vagy egyházközségnek, legyen lelkész vagy igazgató egy iskolában, ha nem látja a különbséget aközött, ami árt és ami használ a reábízottaknak, annak nem lenne szabad különbséget tenni semmi másban sem. Inkább azt a példát kellene követnünk, amit Ő adott elénk. Mert Ő mindig is látta a különbséget, mégsem tett közöttünk.