Az ember életének van egy korszaka, amikor szeretne hasonlítani másokra. Ezért képes úgy öltözni, nyiratkozni, beszélni és viselkedni, mint mások. Még a többiek rajongásában is osztozik, tetkót csináltat, és testékszerekkel pakolja tele magát, hogy ne üssön el a fősodortól. Aztán, okosodva keres és talál magának egy-egy híres embert, akire felnéz, akiről mindent tudni szeretne, akit követ és istenít. A gyermekes rajongás kora után is maradnak példaképek, akik mintát adnak. Így volt ez régen, de hogy ma hogyan van, nem tudom. Nekünk még iskolai dolgozatot is kellett írni a kiválasztott személyről, kellően megindokolni a választást. Volt, aki híres színészt, sportolót, tudóst, művészt, űrhajóst választott, de akadt olyan megátalkodott, aki egyik tanárát vagy éppen a szüleit tartotta követésre méltónak, hozzájuk szeretett volna hasonlítani. Az indoklásban mindig közös volt, hogy azért, mert azt, amit csinálnak, becsülettel, teljes erővel és elszántsággal, legfelső fokon művelik. Hogy ma keresnek és találnak-e a fiatal generációk tagjai ilyen ikonokat maguknak, azt nem tudom. De azt igen, hogy azok, akiket ma a legtöbbet emlegetnek, írnak róluk és piedesztálra emelnek, azok nagy általánosságban nem a kiválóságukról, hanem más egyébről híresek. Nagyon gazdagok, hírből sem ismerik a tízparancsolatot, vagy ha igen úgy érzik, rájuk nem vonatkozik, saját törvényeik szerint élnek és a saját hasznukra. Úgy tűnhet, egyre kevesebb a példaképnek való személyiség a világban. És ha az „István a király” rockopera kérdését kapnák: - mond, te kit választanál – egyre többen tárnák szét tanácstalanul a kezüket.

Azt hiszem, hogy ha nagyon akarjuk, akkor igenis találunk még, találhatunk, olyan személyiségeket, akikre fel lehet nézni, akiktől lehet tanulni, akiket lehet követni. Vannak még, bár egyre kevesebben, akik önzetlenül cselekszik a jót, becsületesen, mindenféle hátsó szándék és hamisság nélkül. Apák és anyák, tanítók és orvosok, kutatók és művészek, sportolók, akiknek nem a pénz számít, egyházi emberek és felfedezők, fizikai munkások és akadémikusok egyformán.

A múlt héten temetett el a világ egyet a hiteles emberek közül, aki példaképe lehet(ne) sokaknak. Mitől nagyok az igazi példaképnek való, követésre méltó férfiak és nők? Attól, hogy ők maguk is követnek, követtek egy olyan Valakit, aki maga az abszolút jó, s aki utat ad, igazságra tanít és életre vezeti minden követőjét.