A mai világ egyik legjellemzőbb tulajdonsága a folytonos, mindent átszövő és beborító sietség. Nem csak az utcán járók nagy többsége siet, vagy az autópályákon guruló járművek, de szinte mindenki és mindenben. Mindent gyorsan akarunk, hamar, még azt is meg merem kockáztatni, időnek előtte. Mintha attól félnénk, hogy elszalasztunk valamit, lekésünk a dolgokról, veszítünk egy láthatatlan versenyben. Mire gondolok?
Miért kell már november elejére feldíszíteni a városokat, felállítani a fenyőket, telenyomni karácsonyi dekorációval és áruval az üzleteket, különösen a mostani „energiaszegény” időkben, kérdezem magamtól. Kikerülhetetlenül tolják az arcunkba, ránk erőszakolják az ünnepi hangulatot, aminek egyenes következménye, hogy amikor valóban ott állunk a csoda küszöbén, már szinte mindenki belefáradt és alig várja, hogy túl legyen rajta. Hiába, a kereskedelem érdeke ez – mondják a nálam okosabbak.
Azon is el szoktam gondolkodni, hogy miért kell a meg nem született gyermekekről háromdimenziós, színes videó felvételeket készíttetni és mutogatni a rokonoknak, mintha nem bírnák a szülők kivárni, hogy világra jöjjön a várva-várt csemete. Pedig nincsen annál szebb és boldogítóbb érzés, mint amikor az ember először néz az arcára annak, akit kilenc hónapig hordozott, szeretett és elképzelt.
Folytathatnám a témák sorát, arról, hogy hány éves koráig ér rá a gyerek telefont és számítógépet kezelni és bámulni, hogy miért jó 8-10 éves kislányokat felnőtt érett nőként öltöztetni, kifesteni, felékszerezni. Akármerre nézünk, ott a sietség, a félelem, hogy nincs elég idő, nem lesz elég haszon, hogy gyorsan fel kell nőni, hamarabb kell tudni a dolgokat, mint mások, mert ez a trend.
Meg kellene állnunk, és megvárni – ahogy a költőnő írta – hogy a lelkünk utolérjen bennünket. Mert az elvész ebben a rohanásban. Ezért lesz lélektelen és sokszor hiábavaló a családi együttlét, az ünnep, az egész életünk.
Mindennek rendelt ideje van. Olvashatjuk, ha olvassuk. Tanuljunk attól, aki ezt leíratta, aki soha nem siet, és soha nem késik. Úgy vélem, boldogabbak leszünk.