Nem tudom, kedves olvasóm, hogy te hogy vagy vele, de én nem szeretem az időjárási frontokat. Sem azt, amikor meleg légáramlatok öntik el országunkat, sem azt, ha épp ellenkezőleg, sarki hideg árad ránk valamelyik égtáj felől. Azt meg aztán végképp nem díjazom, amikor a kettő egyszerre keseríti velem együtt minden erre érzékeny polgártársam életét. A kettős frontokat hozó napokon minden bajom van, itt fáj, ott sajog, úgy érzem, az ilyen napokon fel sem kellene kelni.

Egy ilyen nyavalygós napon belenéztem a helyi újságba és még a fejfájásomról is megfeledkeztem, amikor ugyan azon az oldalon megpillantottam a városi miserendet és nem messze tőle egy „szakképzett” jósnő szolgáltatásainak reklámját. Nem csak a jövőről szóló biztos értesüléseket ígérte meg, de pszichológiai tanácsadásra is vállalkozott. Sebaj, nyugtatgattam magam, kinek a pap, kinek a papné. Hívőknek mise és istentisztelet, másnak a szép és kellőképpen kisminkelt jövendőmondó – mert, hogy fotót is mellékelt a hirdetéshez. Megráztam magam, hogy felejtsem a kettős hatás keltette kétségeket, de sajnos nem ez volt az egyetlen kijózanító hír. Egyszerre kellett értesülnöm, hogy X Y kiváló énekes, teljes cd-t szentelt a magyar Mária énekeknek, melyekben a székelyek Baba Máriája, a mi boldogasszony anyánk, a napba öltözött asszony és a magyar néplélek örök és felbonthatatlan kapcsolatáról tesz vallást a saját meggyőződése mellett. De azt is megtudtam, hogy az első közösen elszenvedett nemzeti sorstragédia jajkilátását is sikerült egy másik szerzőnek színpadra vinnie, zenésített crossover- folkopera formájában – jelentsen ez bármit is. Mert, hogy az volt az igazi, amikor még a csillagvallásban hittünk a sztyeppei nomád kultúra idején. Ennek magvait fedezte fel valaki népmesei figuráinkban, a rejtve rejtező ősi mítoszt rekonstruálta – mondja ő – akik aranyhajúak voltak, a nap és a hold jegyeit viselték a testükön. Ellenük tehetnek bármit, úgy is visszatérnek közénk és elhozzák a magyar Aranykor fényét.

Nos, itt elvesztettem a fonalat. Erős lelkiismeret furdalás fogott el, amikor Szent István királyunk erőfeszítéseire gondoltam, aki megpróbálta népét a keresztyénség józan és következetes tanításának elfogadására bírni. De lám, a sámánok visszaoldalognak. Ezer év alatt sem sikerült megszabadulni a képzettől, hogy a magyaroknak külön istene van, hogy az égig érő fa megmászásával feljutunk a hetedik égbe és volt, van, lesz magyar aranykor. Sajnos nem volt, nem lesz. Isten országa jön majd el, amelynek mindenki részese lehet, aki Krisztus követésében és tanításának megtartásában szorgoskodik. Nem kellene mitológiát kreálnunk magunknak, mert nem visz sehová. Egyszerűen választani kellene: vagy csíksomlyói zarándoklat és keresztyénség vagy a pogány hiedelmek, amikről olyan keveset tudunk, hogy foglalkozni sem érdemes vele. Harmadik opció lehet Géza fejedelem útja, aki állítólag büszkén jelentette ki, hogy van ő olyan nagy uralkodó, hogy két istennek is szolgáljon. De a kettős hatás az időjárásban is nagyon veszélyes, hát még a lelki életünkben. Az elsőn segíthet a gyógyszer, de a másikon nekünk kell változtatnunk.