Haragszom rád, mert nem szeretsz..-dalolta az énekes a valamikori slágerben. Ha jobban belegondoluk, a legtöbb harag alapja az, hogy ami történik, az nekem nem jó, vagy szerintem nem jó.

Ebből az érzésből születik a rosszallás, felháborodás és a harag. A Haragudni rossz dolog, nem kellemes érzés. Valahogy túl kellene lépni rajta, meg kéne szabadulni tőle. A világ egyik fele úgy szabadul meg, hogy kiéli, szabadjára engedi. Erőszakkal válaszol erre az érzésre, és úgy próbálja csillapítani a haragját, hogy fájdalmat okoz, szóval és tettel, másoknak és önmagának . Sajnos egyre gyakrabban halljuk, hogy vétlen, ártatlan, a haragvó számára idegen embereket sújt az indulat, a bosszú. Bár csípőből tüzelni, még a vadnyugati filmek szerint is kockázatos dolog.

A „számolj fiam százig, mielőtt haragból mondanál valamit” – hasznos tanács, sokat segíthet a konfliktusok kezelésében. Még jobb, ha nem csak számolunk, hanem gondolkozunk is, mérlegelünk és megpróbáljuk a másik szemszögéből is látni a dolgokat. Rossz tanácsadó a harag, csillapítsuk hát a magunkét és a másokét. Van egy régi, bevált recept! Ha miattad van, kérj bocsánatot! Ha te haragszol, benned tombol az indulat, te bocsáss meg. Ha „érte haragszol, nem ellene” akkor se húzd fel az orrod, beszéld át a dolgokat, meglátod, jobb lesz. Valahol azt olvastam, nem jó másnapra átvinni ezt az érzést! Ma még elviselhető, de holnapra eltéve egyre erősebb lesz, mint a chili és végül élvezhetetlenné válik tőle az életed!