„ Ezért tehát nem úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt írom, ami kezdettől fogva megvolt nálunk: hogy tudniillik szeressük egymást.”

Ennek a rövid levélnek, amely egyetlen részből áll, azt az üzenetét szeretném kiemelni, amit a fentiekben fogalmaz meg a levél írója.

Két gondolat vonul végig ezen a rövid levélen. Az egyik az, hogy a keresztyén emberek és a keresztyén közösségek életét alapvetően határozza meg a krisztusi szeretet, nincs ennél újabb parancsolat, hanem a szeretet kettős nagy parancsa, amit Krisztus adott elénk.

A másik üzenete pedig az, ennek a levélnek, hogy sok hitető jelent meg a keresztyén gyülekezetek környezetében, akik nem a krisztusi szeretet parancsát hirdetik. A levél írója azt kéri a levél olvasóitól, hogy ne higgyenek ezeknek a tévtanítóknak és semmilyen közösséget ne vállaljanak velük, hanem maradjanak meg az igaz tanítás és Krisztus szeretetparancsa mellett.

A levél szerzője örömmel ír arról, hogy a hírek szerint a megszólított közösségben vannak, akik megmaradtak a tiszta tanítás és a Krisztusi szeretet mellett. Békétlen világunkban is nagy szükség lenne arra, hogy ne csak a keresztyén közösségek tudjanak Krisztus szeretetparancsából meríteni és táplálkozni, hanem az érzelmileg felfokozott világ is, mert azt látjuk, hogy a bennünket körülvevő világ egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy Isten vajon mit gondol arról, ami jelenleg a világban folyik. Az Isten iránti szeretet nem igazán meghatározó tényező jelen világunkban, az élet tisztelete is erőteljesen háttérbe szorult, mint ahogy az emberek egymás iránti tisztelete és szeretete is. János a levél írója arra emlékeztet, hogy az a parancsolat, ami kezdettől fogva megvolt a keresztyén közösségekben, ma is érvényes, ez pedig a szeretet kettős nagy parancsa.

Kérjük Isten Szent Lelkét, munkálja a krisztusi szeretetet a világban, hogy ne kelljen feszültségek és félelmek között élnünk. Könyörögjünk, ne csak magunkért, ne csak keresztyén közösségeinkért, hanem a világ megbékéléséért.

Imádság:

Teremtő Atyánk!

Te alkottál mindeneket és nem csak teremtettél, hanem gondot is viselsz rólunk. Hálásak vagyunk, hogy ennek az isteni gondviselésnek számtalan jelét tapasztalhatjuk a mindennapjainkban. Bizalommal helyezzük a jövendőnket a Te kezedbe, hittel és reménységgel valljuk meg, hogy ott van a legjobb helyen. Különösen nagy szükségünk van a Te oltalmazó kegyelmedre, hiszen látjuk, hogy az emberi képességek mire elegendőek. Köszönjük, hogy Krisztus megváltó, megmentő szeretetéből élhetünk. Ámen.