„Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e” (1)

Az egyik fő indok, amiért János első levelét megírták, az pont ez: hogy figyelmeztesse a gyülekezetet a hamis tanítókra és a tévutakra. A levelet olvasva, a negyedik fejezet elejéhez érve felmerül a kérdés: honnan tudjuk megkülönböztetni a Szentlelket minden másféle lélektől. Azaz, honnan tudjuk, hogy egy gondolat, egy elképzelés, vagy akár egy tanítás, valóban Istentől való-e. Persze mondhatnánk, hogy ugyan miért fontos egyáltalán ez a kérdés, de fontos emlékezni, hogy nem mindegy mit hiszünk és mit vallunk, mert ez meghatározza tetteinket és viselkedésünket a mindennapokban. Hogyan tudjuk felismerni tehát, hogy mi az, ami Istentől való?

János gyülekezetében egyértelmű volt a helyzet. A körülményeket többé-kevésbé ismerjük a levélből. Akik kiszakadtak a közösségből, tagadták Jézus istenségét. Pontosabban azt, hogy a Mindenható Isten emberré lett Jézusban. Talán tetszett nekik Jézus tanítása és szeretete, de nem ismerték el azt, hogy benne emberré lett az Isten. Erre mondja a levél írója, hogy a mérce, ami alapján meg kell próbálni a „lelkeket”, hogy azok mifélék, ez kell hogy legyen: hogy mit vall és mit hisz Jézusról. János első levelében a következtetés egyértelmű: „amelyik lélek nem vallja Jézust, az nem Istentől van.”

Egyszer egy lelkipásztortól olvastam, hogy elküldte az egyik gyülekezeti tagot, hogy vegye fel a lelkész kisfiát és hozza el a templomba. A fiú a nagyszülőknél volt, és nem tudtak érte menni. A kisfiú mindig nagyon gyanakvó volt és csak a családtagjaiban bízott meg. Ezért az apukájával megegyeztek egy titkos jelszóban, amit ha valaki ismer, akkor ő benne megbízhat a fiú. A lelkész apuka el is mondta a jelszót a gyülekezeti tagnak, akit megkért, hogy hozza el a fiát. Természetesen a nagyszülőkkel meg volt beszélve a dolog, de a kisfiú csak akkor szállt be a kocsiba, ha a jó jelszót mondják neki. Egyszer csak csörög a lelkész telefonja. A fia az, aki közli vele a telefonban, hogy nem hajlandó beszállni ennek a gyülekezeti tagnak az autójába, mert nem tudja a helyes jelszót. Az apuka értetlenkedik és mondja a fiának, hogy pedig jó jelszót mondott meg neki. A fiú visszakérdez, hogy mi volt a jelszó. Mire az apuka felel, hogy „félelmetes dinoszaurusz.” A kisfiú mondja, hogy nem, nem. A jelszó nem ez volt, hanem „rettenetes dinoszaurusz.” Az apa erre magyarázkodni kezd, hogy ő nem erre a jelszóra emlékszik, és mondja, hogy mindegy is, csak üljön be azzal a kedves hölggyel a kocsiba, mert az istentisztelet nemsokára kezdődik. A vonal másik végén rövid csend, majd a kisfiú megkérdezi: „kivel beszélek?” Az apa türelmetlenül mondja, hogy én vagyok az, az apukád, gyere, mert el fogsz késni. A kisfiú csak ennyit mond: „nem mondtad a helyes jelszót”, és leteszi a telefont. A kisfiú nem elégedett meg egy hasonló jelszóval, őt csak a pontos jelszó nyugtathatta meg. A keresztyének pontos jelszava: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Aki mást mond, még ha valami olyat is, ami ehhez nagyon hasonló, az nem Istentől van.

Imádság: Adj nekünk tisztánlátást mennyei Atyánk, hogy felismerjük mindazt, ami nem tőled van. Adj bátorságot, hogy mi mindig bátran vallhassuk, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a mi Megváltónk. Add, hogy ez valósággá váljon már itt a mi életünkben is, és hogy ennek jelei és gyümölcsei legyenek. Add nekünk is mindenkor az igazság lelkét és vedd el tőlünk a tévelygés lelkét. Jézus nevében. Ámen.