Az 1862-es tűzvész elhamvasztotta a falut és a templomot, és nem tudjuk, hogy a mikor épült különálló tornyot. A szerencsétlenség miatt abban az évben útszéli perselyt tettek ki a nagyforgalmú sajóvölgyi útra, hogy az arra járók adományokat tegyenek az építés költségeire. Egy esztendő alatt összegyűlt a templom újjáépítéséhez szükséges összeg. A templomot 1863-ban neogótikus stílusban újjáépítették, miközben 1250-ből való pénzeket és középkori csontok tömegét találták a templom körül megbolygatott földben. Bizonyára a pálosok temetője vette körül a középkori templomot. A Mózes-szék háta mögött egy deszkával beépített régi sekrestyeajtó-nyílása is igazolja a templom gótikus eredetét, de alaposabb feltárás nélkül nem lehet megmondani, hogy abból mennyi maradt meg e mai templom falában. Találtak falfestmény maradványokat is, de azokat lemeszelték. Ugyancsak ekkor (1863) épült a nyugati homlokzat előtti 28 m magas torony is, és nyerte el a templom mai alakját. A belső sík deszkamennyezete kék színűre van festve, s aranysárga csillagok díszítik. A templomon az 1990-es években több felújítás történt: külső-belső színezés, meszelés, villamoshálózat korszerűsítése, orgona felújítása, hangosító berendezés.

A 160 kg-os (80 cm) harangját Egry Ferenc öntötte Kisgejőcön, felirata: „Isten dicsőségére öntették a vadnai ref. egyház asszonyai 1910-ben.” A 90 kg-osat (65 cm) az Ecclesia Harangöntő rt. készítette Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére az 1915-ben hősi halált halt György fia emlékére öntette Szabon György, Vadna, 1922.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1