A visszaszállingózott hívek ezután fatemplomot építettek, ami 100 évet bírt ki. 1785-91 között építettek torony nélkül, egy kék színűre festett, deszka mennyezetű kőtemplomot. 1805-ben kezdték a templomhoz építeni a tornyot, de mivel elfogyott a pénzük, csonkán maradt. Közben a parókiát és az iskolát is renoválni kellett, az sürgetőbb volt. Sokáig a parókia udvarán álló haranglábon függött az akkori két harang. 1851-53-ban végezték el a toronyépítést. Az új torony melletti régi templom ekkorra már annyira megromlott, hogy nagy renoválást kívánt volna, de az építőmester nem volt hajlandó azt a régi alapokon megújítani és megnagyobbítani. Ezért 1858-ban lebontották a templomot, s a meglevő toronyhoz új alapokra építették fel a klasszicista stílusú templomot, amely 1860-ra lett kész. Az építkezés váratlanul érte a híveket, annak elkezdésekor csupán hat váltóforintjuk volt e célra. A 19 m magas torony az északnyugati homlokzat előtt áll. A belső mennyezete sík, vakolt. Modern berendezése és félköríves ablakai vannak.

Akv-i bejegyzés: „1831-ben cholerába megholtak mintegy 23-an, kik közül 50 esztendőn felül volt férfi 6, asszonyi állat 3, 30 esztendőn felül voltak 5 férjfiak, 10 esztendőn felül volt 6 férfi gyermek és 3 leány. 10 esztendőn alól betegek voltak mintegy negyvenen, de ők meggyógyulván megélnek Isten kegyelméből.”

A 300 kg-os (83 cm) harangjának felirata: „Zengjen Neked, és el ne hallgasson felőled a dicséret; Uram, én Istenem örökké dicsőítlek Téged. Zsolt. 30:13. A palkonyai helv. hitv. egyház részére öntötte 1867. márcz. 15-én Pesten Walser Ferenc. Újjáöntötte Szlezák László harangöntő Budapesten az 1952. évben” A 127 kg-osé (62 cm): „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom. Isten dicsőségére a tiszapalkonyai ref. egyház hívei, 1923. Öntötte Szlezák László harangöntő, Budapesten.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1