A tiszanánai református templom

Település: Tiszanána

Neve 1261 óta ismert, 1325-ben és 1332-ben Egyházasnána templommal. 1552-ben török, 1556-ban tatár pusztítást szenvedett, de nemsokára újjáépült. Lakói a XVI. század végére reformátussá lettek. 1596-tól használták a középkori kőtemplomot, melyet később a Tisza áradása a folyó medrébe döntött (1746-ban az alacsony vízállásnál látszottak romjai, állítólag még 1940-ben is látták).

A hívek 1666-69-ben fatalpú templomot építettek, ennek fennmaradt egyik ajtajába bele volt vésve az évszám:1669. Atörök uralom végi felszabadító hadjáratok és az 1706. évi rác portyázás megcsappantotta a falu lakosságát. 1750-ben csaknem összedűlt az árvizes helyen álló, fából, földből készült templomuk. Ez ekkor már olyan kicsi volt, hogy a híveknek csak egyharmada fért el benne. A közeli Tisza árvizei arra késztették a földesurat, hogy a falu kis számú lakóit biztonságosabb helyre telepítse. Az új helyre telepedett lakosoknak a királynő 1751-ben engedélyezte a templom építését. 1752-ben felépítették a régi templom helyétől 131 lépésnyire a mai templomot barokk stílusban kőalapon vastag vályogfallal. Azért épült vályogból, mert az akkori helybeli római katholikus uradalom nem adott téglát az építéshez. A bekövetkezett kedvezőtlen gazdasági helyzet és kellő mennyiségű művelhető föld hiánya miatt, de nem utolsósorban vallási türelmetlenség következtében, 1772-ben 102 református gazda volt kénytelen elhagyni szülőfaluját, és Tetétlenre meg Bucsapusztára költöztek át. Az elköltözöttek helyére 1775-ben katholikus telepeseket hoztak, ekkor rendezték a falu formáját. A templom magas kora ellenére a mai napig jó állapotban van, de 1833-ban átépítették, majd 1867-ben építették rá a nyugati homlokzati 31 m magas tornyot. Bizonyára akkor épült a hatalmas nyugati kőkarzat is, mert ez hordja a torony súlyát. A belső sík famennyezete kazettás jellegű. Rácsos vaskerítéssel övezett márvány úrasztala és fából készült kecses szószéke van. Lelkésze volt Gyöngyössy Sámuel, aki az 1848-49 szabadságharcban küzdő, harcos papként vett részt. Az utóbbi időben a külső vakolása, és toronysisak javítása, festése történt.

Az 510 (99 cm) és 316 kg-os (82 cm) harangokat Szlezák László öntötte 1923-ban Bp-en, mindkettő azonos felirata: „Isten dicsőségére készült a tiszanánai ref. hívek áldozatkészségéből.” A 150 kg-osat (67 cm) Walser Ferenc Bp-en, felirata: „Vigyázzatok és imádkozzatok! 1877. No. 876 sz.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1