Évszázadokon keresztül régi erdők és nádasok gyűrűjében meghúzódó kicsiny bodrogközi falucska volt. A hagyomány szerint: "a nagyon kicsiny és egészen téglával boltozott templom hosszú keskeny ablakokkal és cifra faragású kő-ajtóféllel bírt, napkeleti végén tégla oszlopokkal volt megtámasztva."
E XV. századi, keletelt szentélyű, támfalas templomról mondják, hogy 1779-ben kitoldatott az 5×11 méteres oromfalas északi oldalhajóval, és középen kupolás vakolt mennyezetet kapott. 1884-85-ben erősen átépült az addigi templom és nyerte mai formáját. A keleti egyenes záródású szentély felett áll a homlokzati tornyocska. 1887-ben egy tűzvészben elolvadt két harangja. A templomot a középkorban temető vette körül. A szószéktől jobbra láthatjuk az I. világháborús emléktáblát. XX. századi vas haranglábon függ két harangja.
A 263 (80 cm) és 123 kg-os (62 cm) harangokat Szlezák László öntötte Bp-en, a nagyobbik felirata: „E haranghoz felhasználtatott a Tompa István legtöbb adományával közadakozásból 1888-ik évben öntetett 195 kg súlyú tűzvész jelzésekor kettérepedt harang, 1947.” Belekarcolva: „Istennek adassék egyedül dicsőség. A tiszakarádi református hívek adományából, 1946.” A kisebbiké: „Soli Deo Gloria! E harangot a tiszakarádi református egyház öntette tagjai közadakozásából Bede Gyula lelkipásztorkodása és Karászi Dániel kurátorsága idejében az Úrnak 1946. évében…”
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása