A templom az 1680-as nagy tiszai árvíz idején összedűlt, 1699-re már csak a romjai voltak meg. A Rákóczi-szabadságharc idején védettebb helyre költözött a lakosság, de a következő 70 év történetéről nincs tudomásunk. Mai temploma 1789-92 között épült késő barokk stílusban. Keleti homlokzat előtti tornyát 1854-55-ben építették, magassága 23 m. A belső mennyezete sík, vakolt. Falazott szószéke kehely alakú. XIX. századi lelkipásztora volt Szalánczy Mihály, aki megtanította a falu lakóit a kosárfonásra.

Három harangja van. A 310 kg-os (82 cm) felirata: „Istenének, egyházának öntötte Gönczi József és neje Szabó Eszter, 1913. Újra öntötte a tiszadorogmai ref. egyházközség közadakozásából. Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntőmestere Bp-en,1951.” A 220 (65 cm) és 110 kg-osokat (52 cm) a Bp-i Hm készítette, azonos feliratuk: „Isten dicsőségére öntették a tiszadorogmai ref. egyház hívei közadakozásból, 1925-ben.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1