Ezért elhatározták bővítését, a szükséges faanyagokat megvásárolták az erdőkből, szálfákat a Tiszán tutajjá kötözve hozták Tokajig, onnan pedig ondi és szerencsi kálvinista atyafiak segítségével szállították haza. A templom bővítését 1658-59-ben végezték el. 1671-ben, Báthory Zsófia katholikus hitre térése következtében elvette és a katholikusoknak adatta a templomot, mint a többi hegyaljai református templomot. 1705-ben a szécsényi országgyűlés határozata folytán újra református használatba került, de 1711-ben végleg katholikussá lett, és átalakításokkal ugyan, de ma is fennáll. A református hívekre nehéz idők következtek. Egy borházból alakítottak ki imaházat. 1753-55-ben építettek egy kelet-nyugati tengelyű barokk templomot torony nélkül. Egy márványtáblán erről ezt olvassuk: „E telket, hol ma templomunk, iskolánk, lelkészlakunk áll, II Rákóczi Ferencz fejedelem adományozta 1710-ben a tállyai református egyháznak. - Idegen nemzetnek de súlyos a járma, Régi vezérének, tulajdon vérének sírva néz utána.” 1763-ban fa harangláb épült, 1795-ben nagyobb fatornyot építettek. 1805-ben bővítették a templomot. Ez a templom 1810. szeptember 7-i tűzvészben teljesen leégett. 1813-ra építették újjá, s 1826-27-ben emelték nyugati homlokzata elé a 35 m magas tornyát. 1861. augusztus 9-én megint leégett a templom, de a következő évben ismét újjáépítették. A padok és a szószék copf stílusban készültek. A belső mennyezete sík, vakolt. Orgonája a karzaton volt, de a toronyszobában hosszú időn át itt lakozó Kelemen Árpád orgonaépítő mester 1945-ben lehozta és átépítette azt a déli 5×7 méteres oldalhajó kapujába. A déli falon látjuk az I. világháborús emléktáblát.

Az 1000 kg-os harangot Walser Ferenc öntötte 1862-ben Pesten, felirata: „Az 1861 év augusztus 9-én a város nagyobb részét elpusztított tűzvészben elolvadt harang helyébe öntette a tállyai helv. hitv. egyház, 1862.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1