A templomot 1873-ban tűzvész pusztította. Ezután korábbi famennyezete helyett vakolt dongaboltozatot készítettek. A keleti homlokzati, 25 m magas tornyát 1889-ben építették, ekkor nyerte el a templom mai alakját. A templomépítés idejében messze földről híres volt az aranylábú Szászfa gazdag és jólelkű lakóiról. A nagy harang az egyházkerület harmadik legrégibb harangja, rajta nehezen olvasható latin betűs írás látható.

A 300 kg-os (77 cm) harangot 1598-ban öntötték, felirata: „Eg do Ladislaus Vetessi de Mezeoterem me fi fecit anno Dni. Vr. Ip. M. F. 1598.”(Ez az egyházkerület 3. legrégebbi harangja. Ezt a harangot az 1873. július 12-i tűzvészben elpusztult helyett vásárolták a hajdúhadházi ref. egyháztól.) A 160 kg-osat (65 cm) Seltenhofer Frigyes öntötte 1928-ban Sopronban, felirata: „A szászfai református hívek önkéntes adakozásából öntetett az 1928. esztendőben… No. 5449.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1