A szalonnai református templom

Település: Szalonna

A XII. század második felében épült Szent Margit tiszteletére román stílusban tört kőből egy kerektemplom, mely ma a templom 5 méter sugarú keletelt szentélye kis apszidiollal. De mert ez később szűknek bizonyult, a XII-XIII. század fordulóján nyugati részét lebontották és hozzáépítettek egy szabálytalan négyszögű hajót.

Majd 1383 körül a templom román stílusú hajóját a átépíttették gótikus stílusban. Erre mutatnak a bordaindító gyámok tartókövei. A templom nyugati kapuja a régi körtemplom román stílusú, vörös kőből faragott és ma műkővel kiegészített timpanonos kapuja volt. Ezekből az időkből valók a szentély töredékes freskómaradványai. 1426-ban készültek Szepesi András falképei. Az 1562-es törökdúlás idején súlyosan megsérült a templom, gótikus mennyezete beszakadt. 1589 körül református templommá lett, újjáépítői 1650 körül lapos famennyezettel látták el. Bizonyára ekkor meszelték le a freskókat. 1777-ben készült a festett karzat és a festett kazettás mennyezet. A sekrestyét 1808-ban bontották le. A mennyezet 1922-ig volt meg, amikor stukatúroztatták a födémet. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1972-75-ben restaurálta a templomot. Kívül elszedték a támfalakat és az elpusztult XV. századi sekrestye alapfalait megépítették. Belül a rotunda szintjét két lépcsővel vitték le az eredeti szintre. A freskókat restaurálták. A sekrestye és az osszárium ajtajait, illetve ajtónyílásait megjelölték, a villanyvilágítást átszerelték. Megtalálták a mennyezet tartóoszlopának a helyét. Előkerült a szentélyben a XII. századi konszekrációs (felszentelési) kereszt, mértani mintás a XIII. századi ornamens töredék. A szentély déli falán látható a Szent Margit legendáját ábrázoló falképsor. Felismerhető belőle a pogány helytartó (Olybrius), aki Szent Margitot feleségül akarta venni. Látható Margit alakjának töredéke, a szolgák töredékes körvonalai, alattuk egy farkasfejű, kígyófarkú madár, az ördög, aki a börtönben levő Margitot rá akarja venni, hogy teljesítse a helytartó kívánságát. A diadalív XV. századi képei aránylag épek. Fent Isten Báránya, tőle jobbra és balra 3-3 próféta vagy pátriarka és a király alakja. A szentéllyel szemben állva balról jobbra Énok, Ábrahám, Dávid, Isten Báránya, Jeremiás, Dániel és Illés látható. Kezeikben vagy ölükben szalagra írva gótikus betűkkel a nevük. A hajótér gerendavázas födémet kapott, belül nyitott fedélszékekkel, kívül zsindellyel fedve. A barokk szószék 1801-ben készült a kézi faragású koronával együtt. Az úrasztala egy (a lelkészlakás udvarán talált) középkori oltárkő, műkővel kiegészítve. 1765-ben készítette Varga András a barokk stílusú fa haranglábat. A templomot és a tornyot XIX. század eleji kerítőfal veszi körül.

A 150 kg-os (66 cm) harangot Szlezák László öntötte 1938-ban Bp-en, felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom. Készíttette a szalonnai református egyház önkéntes adakozásból…” A 65 kg-os (46 cm) acélharang ismeretlen helyen készült.

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1