A templom református használatba ment át, rajta nagy átalakításokat végeztek. A keleti szentélyt lebontották, a hajót kelet felé meghosszabbították, kőkarzatok épültek, a templom mellett várfalat emeltek. A templomban temették el az 1660-ban elhunyt Lorántffy Zsuzsannát és fiát, II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet, kiknek hamvai ma is ott nyugszanak. Amikor II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia fiával (később: I. Rákóczi Ferenc fejedelem) katholizált, 130 esztendei református használat után elvétette a templomot a reformátusoktól és 1671. aug. 5-én a katholikusoknak adatta. A Thököly-szabadságharc (1681-83) idején újra református használatba került a templom, ezután megint katholikus lett. A Rákóczi-szabadságharc (1705-10) idején református, ezután véglegesen római katholikus templom mind e mai napig. A templom végleges elvételekor volt a reformátusoknak egy új templom építésére beszerzett faanyaguk, amit magukkal vihettek. Elvihették az 1642-ben öntött 2090 fontos Rákóczi-harangjukat is. E fából építették a pataki reformátusok 1710 után az első 6×9 öles fatemplomot. 1714-ben fa haranglábat említenek. 1726-ban nagyobb fatemplomot építettek, ami 1766-ra düledezni kezdett, használni nem lehetett, ez a rozzant templom állt még 1771-ben. Ekkor már igen nagy szüksége volt az egyháznak új és tartós templomra. Ezért jókor jött (1770. máj.) II. József társuralkodó sárospataki utazása. Az egyházközség vezetői személyesen nyújtották át az uralkodónak templomépítési kérelmüket (királyi engedély kellett hozzá!), hat év múlva (1776. március 27) kapták meg. Rögtön megkezdték a templomépítést, de a torony építés közben egy éjszakán ledőlt. Más mester folytatta az építést, és 1781-re készült el a templom déli, homlokzat előtti tornyával együtt. A tornyot 1824-28 között a falak emelésével magasították, 58 m magas lett, és kapott toronyórát. Az 1834-es földrengés nagy kárt tett a háromhajós barokk templomban, megrepesztette a középső hajó bolthajtásos mennyezetét. A hibát csak 1896-ban tudták kijavítani, amikor vastartókkal összefogott, kazettákra osztott, vakolt és festett mennyezet épült a középhajó fölé. Az oldalhajók mennyezete sértetlen maradt, s az mindkét részen hét-hét csehsüveg boltozatos. Ugyanekkor épült a nyugati főbejárat elé az oldalcsarnok, ezzel nyerte el a templom mai formáját. Még a régi fatemplomba készült 1764-ben egy Mózes-szék, amely ma is megvan a templomban. Latin nyelvű feliratában a nagybetűk számértékét összeadva, megkapjuk a készítés évét (kronosztikon): Non Verbo pIetas at re, MostretVr oportet, Igne CaLens Ist hoC speret aD astra rapI. (Nem szóval, tettel kell, hogy tűnjék ki a kegyesség. E hévtől fűtve várja, hogy égbe kerül. – Illés prófétáról beszél.) A 12 méter magas belsőnek a körbefutó karzatokkal eredetileg (a diákság és katonaság száma miatt) 2773 ülőhelye volt. A karzatok ülőhelyeit felszámolták. A templomnak három bejárata van. Az orgona a barokk zene előadására kiválóan alkalmas.

A sárospataki református egyháznak a századok alatt három harangja volt: az első ismert nagy harangot I. Rákóczi György ágyúinak ércéből öntötték és feliratokkal látták el. Régi mérték szerint 20 mázsa 91 font (a súlyra nézve eltérők a feljegyzések 1775-ben 30 q, a 2396. sz. kézirat szerint 10 q) volt. Első felirata: „In honorem Dei me fudit Johannes Holste Lipurgensis Psalm 84. quam amabilis sunt Tabernacula tui o Jehova.” (Magyarul: Az Isten tiszteletére öntött engem Holste János, Lipurgensis), a 87. zsoltár: „Mely igen szerelmetesek a te hajlékaid, oh Jehova!” Második felirata: „Transfusa sum Eperjesini per Jos Ignatium Lecherer 1783. Non est currentis neque volentis sed miserentis Dei.” (Átöntettem Eperjesen, Lecherer Ignácz János által 1783. Nem az akaróé, nem a futóé, hanem a könyörülő Istené.) A II. és III. körirat közt van a Rákóczi-család s Erdély egyesített címere, ezzel a körirattal: „Georgius Rákóczi D. G. princeps Transylvanie Part. Regini Hungariae Dominis Siculorum Comes.” (Rákóczi György, Isten kegyelméből Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek grófja.) Harmadik felirata: „Si Deus Nobiscum, qui contra nos. Nam melior dies unus in atriis Suis, quam mille alibi. Eligo frequentare limen in domo Dei me.” (Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Mert jobb egy nap az ő hajlékában, mint ezer nap máshol. Az én Istenem házának küszöbét gyakorta óhajtom felkeresni.) Negyedik felirata: „Celsis. Transylv. Princeps de Georgius Rakoczi inter cetera graties erga Ecclesiam Sáros Patakinam animi clarissima monumenta me Deo et eidem ecclesiae sacra fundi sic fieri curavit. Per Thoman Debreceni bonorum suorum in Hungaria Prefecum, anno MDCXXXXII.” (Őfensége, Erdélyország fejedelme, Rákóczi György úr a sárospataki egyház iránt érzett kegyes lelkületének egyéb jeles emlékei közt engemet, az Istennek s ugyanazon egyháznak szenteltet, öntetett és létrehozatott Debreceni Tamás, az ő magyarországi javainak igazgatója által, az 1642-ik évben.) Tehát a harangot I. R. Gy. Holste János által öntette valószínűleg Patakon, hol ágyúgyára is volt a fejedelemnek. Ez a harang 1671-től 1682-ig, 1686-1706-ig a római katholikusok birtokában volt. Ekkor adatta vissza II. Rákóczi Ferenc a lábával együtt. A harang csorba állapotban a vársáncon feküdt, onnan húzták el 20 pár ökörrel a fatemplomhoz. A fatemplomnál két harangláb volt, egy a nagynak, egy a kis harangnak. Ezekről akarták 1714-ben leszerelni a harangokat Kossovicsék, de az asszonyok elverték őket onnan. 1775. dec. 12-én a régóta használt 30 mázsás nagy, s az 1 mázsánál valamivel nehezebb kisebb harangok további használatát kérték. (Előbb 3 harangra való tornyot kértek Patakon a császártól.) A mai templom 1781-ben készen állt, de akkor valami baj történhetett a haranggal (megcsorbult, nyelve nem volt), mert át kellett önteni, illetve kisebbre venni s ekkor a maradékból csinálták a mai kisebb harangot. Mikor 1783-ban átöntötték, a vassal együtt 18.79 q volt, az öntő átvett 18,21 q anyagot, megtisztította, s lett 6.40 q, ehhez tett 4.51 q új anyagot, így lett 20.91 q. Ebből két (egy nagy és egy kisebb) harangot (9.76 q) öntött. Az elsőt 1783. aug. 14-én húzták fel, a másodikat 1785-ben. A harangokat 1898-ban át kellett szereltetni. Az I. világháborúban nem vittek el harangot. Szlezák László 1923-ban újra átöntötte a harangot, mert megrepedt (1951-ben újra elrepedt). 1944. május 9-én elvitték a kisharangot. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 250 kg új érce adott új harang öntésére, de a patakiak kérés nélkül megajánlották az egész anyagot, 505 kg-ot. Az állomásról való beszállítása 1949. május 8-án történt. Hat pár fehér ökör húzta a szekeret a pataki állomástól. Két hétre a templomban helyezte el az egyház. Felhúzása és felszentelése 1949. május 22-én volt dr. Enyedy Andor püspök és Janka Péter esperes szolgálatával.

Az 1027 (125 cm) és 535 kg-os (103 cm) harangjait Szlezák Ráfael öntötte Rákospalotán. A nagy felirata: „1951.” A kicsié: „Én, mint őrálló kiáltok magas helyről: Térj meg Izráel, mert jelen vagyon az Istennek országa. (Zsid. 13: 8.) Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” Oldalán koszorúban ez a szöveg állt: „Az S. Pataki Reformata Eklesia költségén öntött Eperiesen Lecherer János Ignácz anno 1783.”Alsó szélén ez a felirat volt: „Hallgasd meg, óh Jehova azoknak kiáltásokat, kiket az én ártatlan véremnek, testemnek síró zengése neved tiszteletére felserkent. Az Eperjesen 1783-ban öntött, 1944. május 9-én hadi célra elvitt harang helyett a sárospataki református gyülekezet önttette Szlezák Ráfael által 1949-ben. Siess keresztyén lelki jót hallani. Teljes szívemből Tégedet szeretlek.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1