A sályi református templom

Település: Sály

A falu 1348-ban az Örösúr nemzetség birtoka, majd a Sályi, a Tibold és a Bors családoké lett. 1576-ban már református egyháza volt és használták a középkori kőtemplomot, ezt igazolja az 1595-ös templomösszeírás.

A török hódoltság végén (1683-86) elpusztult a falu, 1696-ban új telepesek népesítették be, 1713-ban birtokos ura négyesi Szepesi János gondoskodott a templomról. A templom életveszélyessé lett, 1826-ban lebontották. Az új templom építését 1825-ben kezdték a nyugati homlokzat előtti 28 m magas torony építésével, de az építés 1850-ig tartott. A mennyezet három boltszakaszos, az épület keleti vége félkörívesen záródik. Az 1986-os külső felújítás során a torony más formájú sisakot kapott. 1997-ben kicserélték a templom padjait és padlózatát. 2004-ben a padok között burkolták a járófelületet. 2001-ben felújították az orgonát.

Három harangja van. A 303 kg-osat (82 cm) Thúry János öntötte Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére hálából öntették Csizmadia István és neje Takács Erzsébet, Pincés János és neje Kovács Borbála, 1888.”A 194 (68 cm) és 97 kg-osakat (54 cm) Szlezák László Bp-en, a nagyobbik felirata: „Istené a dicsőség! A sályi református egyház részére 1711-ben öntette négyesi Szepessy János. Elhasad–ván újra öntette 1909. évben a gyülekezet. Az 1914-18-as világháború céljaira elrekviráltatván, megújította a gyülekezet közadakozás útján 1930. év május29.”A kisebbiké: „Tebenned bíztunk eleitől fogva! A sályi református egyház részére a világháború céljaira elrekvirált kis harang helyett öntette Isten dicsőségére Bihari Sándor és neje Máté Jolán az 1914-18-ig tartó világháborúnak és háromévi orosz fogságának tengernyi szenvedéséből való szerencsés kiszabadulása emlékére, 1930. május 29.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1