A sajóvelezdi református templom

Település: Sajóvelezd

A Hunt-Pázmány nemzetség 1294 előtt építette várkastélyát. 1411-től 300 éven át a Kövér-család a birtokosa. Kövér Dorottyának a Rákóczi Györggyel kötött házassága révén (kb. 1550) a Rákóczi fejedelmi család birtoka lett. Ettől kezdve lakossága református, 1596-ban lelkészük volt és használták a Szent Margitról nevezett Sajó-parti középkori kőtemplomot.

A XVII. század végére a falu alsó része elnéptelenedett, itt sokáig láthatók voltak az ősi templom szétdobált kövei. Rabutin császári generális csapatai 1706-ban a falu felső részét is elpusztították, ez a Sajó partján épült templom 1740-ben épült újjá, de 1781-ben leégett, majd 1802-ben bővítették és újjáépítették. Nyugati homlokzat előtti 38 m magas tornyát 1834-ben készítették barokk toronysisakjával együtt. 1930-ban süllyedni kezdtek a templom falai, átalakításokkal próbálták megszüntetni a bajt. Az ajtót akkor helyezték mai helyére. A régi kazettás famennyezetet lebontották, azóta sík, vakolt mennyezete van. A karzatelőkön levő virágmotívumokat és a padokat lefestették, az épület keleti vége egyenes záródású. A templom külső és belső felújítása 2001-04 között történt. Új toronysüveg, új tető a hajóra, új padló, új padok készültek, a homlokzatok felújítása is megtörtént.

A 252 kg-os (76 cm) harang felirata: „A Velezdi Éneklő Társulat Balla Albert lp. és Beke József tanító elnöklete alatt készíttette emlékül a velezdi ref. egyháznak, 1857-ben. Öntötte Heidenberger Mihály Losontzon.” A 160 kg-os (57 cm) felirata: „Istené a dicsőség. Az 1914-18. évi világháború idején elvitt harang helyett öntetett a sajóvelezdi egyház híveinek adományából 1923-ban. Öntötték Seltenhofer Frigyes fiai harangöntő gyárában Sopronban.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1