1516-ban oltárt állítottak a gótikus templomban. 1555-re reformátussá lett a város lakossága, mely a XV. században épült a város közepén álló belső templomot vette birtokba. Ez a templom a késő gótika mind e mai napig épen fennmaradt építménye. 1555-ben szenvedte el a város az első török pusztítást, 115 lakosát vitték rabságba. A következő 1566-i támadás idején a tatárok kirabolták a szentpéteri vásárt. A város piacán álló templomunknak gótikus hálóboltozata vagy e török támadás következtében, vagy a későbbi, 1752-es tűzvészben szakadt le. 1684-ben mind a két templomot felégették a tatárok. 1685-ben felépítették a város közepén álló templomot, melynek tornyáról 1706-ban vették le a keresztet. A templomot 1753-ban újjáépítették, mennyezetét egyforma medaillonos díszítésű kazettákkal állították helyre. Árkádos fa toronysisakja és rézzel fedett kupolája is akkor készült. A nyugati, homlokzat előtti 35 m magas torony rézsútos támpillérekkel van erősítve, bejárata gótikus kapukerettel készült. A hajót a szentélytől erőteljes beugrású diadalív választotta el, melynek most csak a vállvonal alatti részei meredeznek csonkán a mennyezet felé és a hálóboltozatnak csupán a bordaindításai vannak meg. A templom alaprajza egyhajós. A nem túl széles hajóhoz valamivel keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó keletelt szentély tartozik. A szentély északi oldalához csatlakozik a sekrestye, melybe reneszánsz keretű ajtó vezet. A sekrestye külső oldalán is van egy kis reneszánsz ablak. A hajó közepe táján, annak északi és déli falát egy-egy erősen tagozott kapu töri át. A templom külseje és támpillérei egyszerűek. A támpillérek közeiben a déli oldalon kettő, a délkeletin és a keletin egy-egy csúcsíves ablak látható, melyek mind a külső, mind a belső oldalon ferde bélésűek. A déli oldal bejárati előcsarnoka a XX. század elején készült. A Mózes-székkel egybeépített szószéket a koronával együtt a diadalív pillérmaradványára rögzítették. A templom teljes berendezése a karzatokkal együtt népi barokk stílusban készült 1755-ben. A templom jó összképéből sokat von le az a tény, hogy részint süppedés, részint feltöltődés következtében kb. másfél méteres földréteg rakódott köré. 1561 körül lelkésze volt a reformáció egyik nagy alakja, Thúry Farkas Pál, aki jelen volt az 1562. évi tarcali zsinaton. Állítólag ő osztott először kenyér és bor jegyeivel úrvacsorát. 1788-1823 között lelkésze volt Felsőőri Filep Gábor szuperintendens. Az orgonát Kasza Ferenc építette.

A 600 kg-os (105 cm) harang felirata: „Újjáöntette a sajószentpéteri gyülekezet Gombos Lajos harangöntővel, Őrbottyán, 1973-ik évben.” Az 400 kg-os (80 cm) felirata: „A maga költségén újonnan öntette a sajószentpéteri reformata ekklesia. Goss mich Johann Jusztel in Erlau, anno 1819.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1