A törökvilág végén, a felszabadító hadjáratok miatt (1690 körül) néptelen volt a falu. Az 1698-ban visszatelepült lakosságot a vármegye segélyezte a templomépítésben. A falu 1711 után népesült be jobban református lakókkal, akik 1732-33-ban még használták a középkori templomot. A mai templomot 1770-ben építették, mellette sokáig fatorony állt. A keleti homlokzat előtti 32 m magas tornyot 1901-02-ben emelték, s ugyanekkor építették be a templom mai ablakait is. A belső famennyezete egyforma mintás kazettákból áll. A karzat elők, a szószék és a Mózes-szék 1772-ben készültek, s ezek mind a magyar asztalosmunka művészi remekei. A belső berendezéseket 1936-ban újra festették.

A 600 kg-os (105 cm) harangot Szlezák Ráfael öntötte 1947-ben Rákospalotán, felirata: „Testvéréből ágyú lett, őt pedig ágyú némított el 1944. dec. 10-én. Három évi vádló hallgatás után roncsaiból újjáéledve a béke hírnöke és a szeretet követe lett. Hirdesse zengő szóval: Akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van.” A 260 kg-os (69 cm) acélharang felirata: „Öntötték a sajóecsegi református egyház híveinek önkéntes adományából. Öntötték az LKM-ben Diósgyőrben, 1987. 16029-5308 sz.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1