1938-ban egyesített három község közül most a szárazberencsi templomról beszélünk. De a leírást a szomszédos Léhen kezdjük. A közeli Léhen volt a középkorban egy kőtemplom, melyet a XVI. század végén a reformátusok vettek használatba. 1680 körül lakatlanná vált a falu és a templom is rommá lett.
A visszatérő református lakosság 1713-ban a földesúr segítségével sövényből és fából készített egy kis templomot. Ezt a templomot a katholikusok 1734-ben elvették tőlük. A templom nélkül maradt hívek ezután helyreállították a régi kőtemplomot, amely az 1770 körüli években leégett. Léhen ekkor már a 140 katholikus mellett csak 39 volt a reformátusok száma. Itt nem épült többé református templom. A léhi hívek ekkor összefogtak a szárazberencsi reformátusokkal, akiknek szintén düledezett a fatemplomuk, és együttes erővel építették 1780-90 között a jelenlegi torony nélküli templomot. A belső mennyezete sík, vakolt és festett, a csillagos eget utánozza, középen a holddal. A templom délkeleti sarkánál 1883 óta áll az egyszerű kis harangláb, mely két oszlop zsindelytetővel. A régi Abaújsápon is volt a reformátusoknak kőtemplomuk, ennek sorsáról azonban nem tudunk.
A 80 kg-os (57 cm) harangot Pozdech József utódai: Thúry János és Kosts Imre öntötték Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére öntette a berencsi ev. ref. leányegyház, 1883.”
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása