A templom története 1960-ig ismeretlen volt. Egy szerencsés villámcsapás miatt lepergett a vakolat, alóla freskótöredékek kerültek elő. 1974-ben kezdődött a feltáró és helyreállító munka. Megállapították, hogy itt egymás mellett két románkori templom épült. Az egyik a XII. század elején téglából s ezt Szűz Mária tiszteletére szentelték, ezt az egyházat 1335-ben kirabolták.
A keleti patkóíves szentélyhez négyzetes hajó csatlakozott, nyugati oldalán kisméretű kegyúri karzattal. Három ablaka a másik templomba beépített falrészletével együtt megmaradt. Ennek a most leírt templomnak csak az alapjai vannak meg az említett fal kivételével. A másik a mai református templom, a XIII. században épült, amelybe az előbbi templom alapjain át lehet bejutni az egyetlen északi bejáraton. Ez a templom egyenes záródású, négyzetes alaprajzú dongaboltozatos keletelt szentéllyel épült, ehhez csatlakozik a tégla alakú hajó. A templom nyugati középkori zárófala helyén kosáríves apszist találtak, ez tévesztette meg sokáig a szemlélőket a templom románkori eredetét illetően. A XVI. században reformátussá lett lakosság birtokba vette és használta e templomot, amelyről tesz bizonyságot az 1595-ös templomösszeírás. Az 1746-os és az 1769-es jelentések még kettős templomnak írták le, melyek közül ez utóbbi évben csak a nagyobbikat használták a reformátusok. A huszár tornyot 1820-ban építették a nyugati félköríves szentélyszerű toldás fölé. A középkori freskótöredékek helyreállítása során a diadalív jobb oldalán egy test nagyságú, majdnem sértetlen állapotban levő, jobb kezét áldásra emelő ismeretlen palástos püspöki alak került elő. A szentély belsejében és a diadalíven talált freskótöredékek egykori nagyméretű falképek maradványai. A templom famennyezete két részből áll. A keleti nagyobb rész 1657-ben készült, és mai ismereteink szerint régiségével Magyarországon a második helyet foglalja el. Sablonos, körzővel húzott körein belül stilizált tulipánok, szirmok, kézzel festett virágok láthatók. A mennyezet kisebb nyugati része 1821-ben, néhány festett padja a készítők neveinek feltüntetésével 1824-ben készült. "Rakacaszend-Tornaszentjakab-Döbréte" anyakönyveit 1843-tól egybe írják.
A 100 kg-os harangot Gombos Lajos öntötte 1987-ben Őrbottyánban. A 50 kg-osat Lebrecht Krisztián 1814-ben Kassán, felirata: „Gloria in excelsis Deo…”
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása