Nevét a Váradi Regestrum említi először 1219-ben, amikor borsodi várnépek laktak benne. A török 1554-56-ban elpusztította a falut, mely egy időre néptelen lett. Az újra telepedő lakói már reformátusok voltak és a középkori kőtemplomot vették birtokukba, erről tesz jelentést az 1595-ös templomösszeírás is.
1598-tól 200 éven keresztül ide tartozott a szomszédos kondói filia is. Egy török hódoltság-végi pusztítás után kezdődik a folyamatos egyházi élet. Az ismeretlen időben épült templom mellől 1706-ban bontották le a sekrestyét, a templomot javították. 1755-ben zsindelyezték a templomot. 1784-ben megemelték a templom falait és bővítették a szélesebb keleti hajóval, és egy ajtót befalaztak. Ekkor készült kazettás jellegű famennyezete. A királykazetta nyugati végén látható a templomépítő ősök végrendelete az utókor minden nemzedékének: Higyjetek Istenben! A kelet-nyugati hajó déli oldalának közepéhez 1805-ben épült a bejárati előcsarnok, melyen keresztül ajtót nyitottak a templomba, s ugyanakkor befalazták az addig használt keleti kaput. 1928-ban a mennyezet tábláit ismétlődő ornamentális díszítésekkel újonnan festették, valamint áthelyezték a szószéket a déli fal mellől az északi oldalra, és ablakot vágtak a déli falba. A szószék mellett látható az I. világháborús emléktábla. A templom keleti része 8, aközépkori nyugati része 6 méter széles. A templom a község felett, egy kb.30 méter magas dombon épült, a temető nyugati szélén. A templom délnyugati sarkánál áll a barokk faépítészet egyik remek és épségben maradt példánya, az 1762-ben épített hatszögletes, 16 m magas fa harangtornyot.
A 132 (62 cm) és 76 kg-os (51 cm) harangjait Szlezák László öntötte Budapesten, azonos feliratuk: „Isten dicsőségére készíttette a radostyáni ref. egyház, 1926.”
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása