A Rákóczi-szabadságharc bukása után, 1711-ben vették el tőlük erőszakkal a katholikusok. Ez után 76 évig templom nélkül volt a gyülekezet. A Türelmi Rendelet megjelenése után kértek templomépítési engedélyt. Mikor megkapták, 1784-ben hozzáfogtak az építkezéshez, 1787-re készült el copf stílusban. A déli homlokzat előtti torony is akkor készült el a templom falainak magasságáig. 1789-ben öntettek Eperjesen egy harangot, melyre ezt írták: „Én hívlak, de magam templomba nem megyek, mert azért öntettem, hogy másnak hírt vigyek. Reformátusoknak követévé lettem. Mit akarok? A pap megmondja helyettem!" Egy Hanvára költözött egyháztag készíttetett szószékkoronát 1789-ben, mely ma is eredeti színében van. Emlékül Pálóczy a következő verset íratta rá: „A Tanító koronája. Az ő szófogadó nyája, Aki tanít s ezt készíti, az Úr nyáját ez szépíti. Osváth László ajándéka, e szent széknek borítéka. Izsó Borbála párjával, Élljen!, s jó asszony anyjával.” Ugyanabban az évben készült a szószék, a padok és a stallum. A torony falait 1808-ban feljebb emelték, ma 28 m magas. A belsőnek kazettás jellegű famennyezete homorúan borul a templom belseje fölé, s 12×23 egyforma táblából áll. Látható a falban a templomépítési emléktábla Helyi különlegesség egy fekete tábla a templomban, melyre az olaszliszkai prédikátorok nevei vannak felírva 1525-től 1944-ig. Közülük megemlítjük a következőt: Balsaráti Vitus János, ki lelkészként és orvosdoktorként szolgált itt egy évig 1570-ben. „Apja Vitus Lukács volt, akire - megtapasztalt bölcsessége és kitűnő emberi tulajdonságai miatt - az egykor híres nemes Jaksith család Temesvár vidékén lévő Nagylak nevű várát őrzésre és megvédésre rábízta. Őt a nevezett városban, ahol néhány jószágot bírt feleségével együtt, egykor a török elfogta... Hogy a kis Jánost Isten csodálatos kegyelme hogyan védte és óvta meg akkor... Legyen szabad erről itt megemlékeznem...A vad és barbár török... a nyomorult lakosokat részben foglyul ejtette, részben kegyetlenül meggyilkolta... Égett már az ellenséges török tüzétől az az épület is, amelyben a szüleitől már akkor szerencsétlenül elárvult János feküdt, ahol feltárulván az ajtó, egy török fölfigyelt a ház közepén, a bölcsőben síró csöppségre, berontva a lángokon át, megragadva a bölcsővel együtt, a tűzből kivitte és kihajította az udvar közepére, nehogy a gyönge csecsemő, akinek magányosságán és ártatlanságán még a vad barbár kegyetlensége is megkönyörült, megégjen... Majd visszavonulván a török, a visszatérő lakosok a szanaszét heverő meggyilkolt polgárok tetemei között megtalálták a fölfordult bölcsőt, amelyet még néhány török kardcsapás is megsértett. Ez olyan volt, hogy lóhátról akarták a keserves bömbölést hallató fiúcskát átdöfni... Vitus Jánost, miután ilyen nyilvánvaló életveszélyből csodálatosan megmenekült..., nagybátyja, Fodor Ferenc vette magához, hogy fölnevelje...” A keresztelőkút felirata: „Készíttette Isten dicsőségére özv. Varga Sándorné szülésznő, 1954. Máté 28:19.”

A 825 kg-os (111 cm) harangot Hőnig Frigyes öntötte 1910-ben Aradon, felirata: „Az örök Isten dicsőségére öntette Gagyi Károly olaszliszkai református tanító T.T. Abaházy József lelkész, Muraközy István gondnok idejében, 1910.” A 570 kg-osat (91 cm) Szlezák László Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére és az olaszliszkai református egyház 400 éves fennállásának emlékére öntette Gagyhy Károly és neje Kratochvilla Ilona T.T. Verebélyi Barna lelkész és Vályi József gondnoksága idejében, 1926.” 398 kg Szlezák László 1925. Bp.  156 kg Hőnig Frigyes 1910. Arad.

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1