A török világ végi felszabadító hadjáratok idején, 1687-ben templomával együtt elpusztult a falu, sőt 1700-ra megszűnt anyaegyház lenni és Ládháza filiája lett. 1746-ban egyik vallásnak sem volt temploma. A falu a XVIII. század második felében népesült be jobbára református lakóival. 1827-ben a katholikusok kiásták a pusztatemplom nevű külterületen a régi templom megmaradt köveit, s mivel a református földesurak is igényt támasztottak e kövekre, barátságos kőosztás történt. Nyílhúzással adták ki az egyik és a másik egyháznak a részét. A romtemplom telke a reformátusoké lett, de nem építettek ide templomot, de az itt álló harangláb sokáig közös használatban maradt. Az egyház iskolájának egyik termében tartották az istentiszteleteket 1987-ig. Ekkor egy falusi házat vásároltak, s azt átalakítva rendezték be imatermüket. A harangláb 1929 óta állt az iskola udvaron, 1988-ban áthelyezték az imaház udvarába. 2005-ben ünnepélyes keretek között történt az építendő templom alagsorában az okiratok elhelyezése.

A 101 kg-os (65 cm) harangját Szlezák László öntötte Bp-en, felirata: „Dicsőség az örökkévaló Istennek! Özvegy Regéczy Józsefné emlékére készíttették gyermekei a mezőnyéki református egyház részére,1929.”A 30 kg-osat (35 cm) Jüstel József öntötte 1770-ben Egerben, felirata ez latinul.

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1