Neve 1332-ben Szentgyörgykinizs. A jelenlegi épület keskenyebb nyugati része a XIV. században épített gótikus templom. A XVI. században református használatába ment át. A templomot 1760-ban barokkos stílusban nagyobbították, hozzá toldották a toronytalan homlokzatú és a réginél szélesebb keleti részt.
A templom nyugati végét támpillérek erősítik, de veszedelmes a néhány méterre lévő Hernád-folyó közelsége. A templom 1865-ben leégett, de ugyanabban az évben megújították. Későbbi javítások ideje: 1903, 1929 és1967. Atemplom keleti bejárata mellett hevert egy szégyenkő, melyről azt mondta a szájhagyomány, hogy az istentisztelet ideje alatt azon kellett állnia az erkölcsben vétkezett nőszemélynek. Figyelmet érdemel a kő szószék, melyre egy kőboltozat alatt lehet feljutni. Állítólag ez a régi templomból maradt meg. A belső famennyezete sík, egyszínűre mázolt, kazettajellegű. A templomot a középkorban temető vette körül. A templom északkeleti sarkánál áll az egyszerű, 1800 körül ácsolt fa harangláb.
A 100 kg-os harangot Thúry János öntötte 1888-ban Bp-en, felirata: „Készíttette 1888-ban a nagykinizsi református gyülekezet.”
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása