A reformáció hatására 1577-ben használták a református hívek a kváderkövekből épített középkori templomot. Az 1595-ös összeírás is református templomáról szól. A törökvilág-végi felszabadító hadjáratok idején ismét elpusztult a falu, a templom is omladozott, ezért a visszatérő reformátusok 1710 körül új fatemplomot építettek. Amikor ez a fatemplom szűk lett a megszaporodott lakosságnak, új templomépítési engedélyért folyamodtak. Ezt 1772-ben azzal a feltétellel kapták meg, hogy a leendő templom nagyságát az ezen a helyen élő hívek számához igazítják. Egy meghatározott napon össze kellett gyülekezniök a református híveknek az építendő templom telkén, ahol kötéllel körülkerítették őket, s olyan méretű templomot építhettek, amennyi helyet így elfoglaltak (mindenki a legvastagabb ködmönét vette fel erre az alkalomra). A templom 1772-76 között épült fel torony nélkül, de állt mellette egy régi fatorony. A belső berendezés, a gazdag faragású kő szószék, a barokk stílusú padok és a kazettás jellegű, egyszínűre festett famennyezet egyidősek a templommal. 1932-ben felépítették a templom északi homlokzata elé a 35 m magas tornyot.

Az 560 kg-os (100 cm) harangját Seltenhofer Frigyes öntötte 1929-ben Sopronban, felirata: „Dicsőség a magas–ságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. A szolgálat örömével öntették Isten dicsőségére a hejőcsabai református egyház áldozatkész hívei.” A 150 kg-osat (64 cm) Korrents Márk öntötte Egerben, felirata: „A hejőcsabai református szentegyház hívei által közköltségen újra öntették 1860-ban.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1