1732-ben még megvolt a régi templom, amit a középkori templom alapjain állítottak helyre, de alkalmatlan volta miatt 1743-ban lebontották. 1744-45-ben építették annak helyére a mai templom nyugati részét, valamint egy kőfundamentumra állított fa haranglábat. 1777-ben épült a torony, de távolabb a templomtól. 1786-ban került sor a templom bővítésére, amikor a templom és a torony között lévő üres teret hajóvá építették. Keleti homlokzat előtti tornya 36 m magas. 1856-ban egy újabb építés során alakult ki a templom mai formája, egy alacsonyabb északi és déli oldalhajót nyitottak a hajó közepéhez. A mennyezet addig fakazettás volt. Egy 1890-es tűzben az egész templom leégett. Néhány megmaradt kazettát a budapesti Iparművészeti Múzeumban őriznek. Újjáépítése és belső berendezése 1892-re lett kész. A mennyezet sík, vakolt. A templom alatt kripta és pince van. Lelkipásztora volt Bódogh János, aki tábori papként szolgált az 1848-49-es szabadságharcban.

Három harangja van. Az 1025 kg-osat (123 cm) Seltenhofer Frigyes öntötte Sopronban, felirata: „Isten dicsőségére készítették nemes Márk József és neje nemes Horváth Zsófia 1891-ben.” A 477 (94 cm) és 275 kg-osokat (78 cm) 1922-ben a Bp-i Hm készítette F. W. Rincker által, mindkettő azonos felirata: „Isten dicsőségére öntették a mezőcsáti ref. egyház hívei.” A nagyobbik gyártási száma:4328, akisebbiké 4329.

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1