1794-ben leégett a templom, harangja is elolvadt, csak a falai maradtak meg. 1795-1811 között építették újjá. A hajót a szentélytől mélyen benyúló falazat, kosáríves záródású diadalív választja el. A szentély keskenyebb, mint a hajó, és a nyolcszög három oldalával záródik, támpillérek erősítik. A szentély déli oldalán a délkeleti törésvonalon és a keleti végén egy-egy ablak látható, melyeket csúcsívesből félkörívesre alakítottak át, s ugyanekkor kapta a templomhajó a sík, vakolt mennyezetét, melyen márványutánzatos, erősen tagolt, patronos festés látható. A szentélybe oda nem illő karzatot építettek. 1823-25-ig építették a nyugati homlokzat előtti 28 m magas órapárkányos tornyot, amely nyitott előtérrel rendelkezik, innen lehet bejutni a templomba az egyszerű barokk kőkeretes ajtón. A középkorban temető vette körül a templomot.

A 200 (63 cm) kg-os harangjának felirata: „A megégett felsőmérai református ecclesiának hamvaiból újonnan öntette 1794-ben.” A 100 kg-os (55 cm) felirata: „Tebenned bíztunk eleitől fogva. Isten dicsőségére és megboldogult gyerekeinek, Sándor és Annuska, Zsuzsika és Margitka emlékére a felsőmérai ref. egyháznak ajándékozták szülei, Hallgató János és neje Matusz Margit az Úrnak 1934. esztendejében. Öntötte Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntőmestere Bp-en.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1