A megyaszói református templom

Település: Megyaszó

István király idejében (1000-1038) épült fel az ún. Isten-hegyén az első temploma, de ezt a tatárok elpusztították (1241). Nagy Lajos király a falut 1352-ben a Czudar-családnak adományozta, valószínűleg ők építették a XIV. században a középkori, gótikus templomot sokszögű szentélyével együtt.

Ebben a templomban keresztelték Mészáros Lőrinc későbbi ceglédi főpapot, aki Dózsa György hadainak fővezére lett. A templom 1534-ben került protestáns használatba. A falut és a templomot 1599-ben egy török-tatár sereg elpusztította. 1606-ban telepedtek le hajdúk a faluban. A templomot alapjaitól kezdve 1615-ben építették újjá és kerítették körül a négy sarokbástyás lőréses erődfallal. A templomépítő lakosok vége felé jártak az építkezésnek, amikor 1645-ben a református falut és templomát szerzetesek és fegyveresek támadták meg és el akarták foglalni. A parancs úgy szólt, hogy férfi ne merjen fegyvert fogni, vagy ellenállni. A kijelölt napon a férfiak elhagyták a falut és kimentek a közeli dombra. Az otthonmaradt nők fegyvert fogtak, s ki seprővel, ki piszkafával, laskasodróval, kővel, forró vízzel felfegyverkezve nemcsak ellene állottak a barátoknak, de pár órai harc után ki is verték őket a faluból. Ennek a hősi ellenállásnak emlékét a templomban egy nehezen kibetűzhető felirat őrzi. Van egy régi írás arról, hogy egy Weisz nevű német kapitány golyói átlyuggatták a torony gombját. 1704-ben épült a nyugati homlokzat előtti torony. 1713-ban földrengés rongálta meg a templomot. Az 1734-es újjáépítés során 100 táblából álló kazettás famennyezetet készítettek, melyet Asztalos Imre és István festette művészi módon. 1800-ban kijavították a mennyezet tábláit. 1848-ban toronyórát vásároltak. 1856-ban másfél öllel emelték meg a torony falát, és új sisakot készítettek négy fiatoronnyal. 1873-ban zsindelyezték a tetőt. 1900-ra szűknek bizonyult a templom, de ugyanakkor életveszélyessé vált. Felújítását 1901-ben kezdték el. A templom szentélyének meghagyása kívánatos volt. A kazettás mennyezetet leszedték, s azt, ami megmaradt belőle, a miskolci múzeumnak ajándékozták. (Ma is megvan.) A torony és a szentély közötti templom falait kibontották, és egy hatalmas észak-déli kereszthajót építettek. Rabitz-féle boltozattal fedték templomteret. Új toronygombot szereltek fel. Carrarai fehér márványból készítettek nyolcszögletű, toronykiképzésű, gótikus stílusú szószéket. Az új templom felszentelése 1902. október 19-én volt. Lelkésze volt 1867-től Zombori Gedő prédikáció- és regényíró, akinek szolgálati idejére esett a századfordulói templomátépítés.

Egyszer Megyaszón utazott át II. József császár (1780-1790). A falu előkelői délelőtt kimentek egy hídhoz a császár elé, de a császár csak késett, csak estefelé érkezett meg. A rá várakozók egész nap koplaltak. Azóta nevezik ezt a hidat Koplaló-hídnak. Amikor megérkezett a császár, szóltak a harangok, de a pap, akinek köszöntenie kellett volna, nem volt sehol. A császár küldöncöket menesztett érte, de így is időbe telt, míg megérkezett. A császár kérdőre vonta, hogy miért nem jött azonnal? Azért, Felséges Uram, volt a válasz, mert én Felségednél is hatalmasabb úrnak engedelmeskedtem, a halálnak, mert temettem. Igaza van, barátom, mondta a császár, az élők várhatnak, de a halál az nem vár.

A cseh protestánsoknak 1630-1780 között nem volt vallásszabadságuk. Amikor II. József kiadta a Türelmi Rendeletét, a cseh protestánsok is visszanyerték vallásszabadságukat, de nem voltak papjaik. A Sárospataki Kollégiumhoz és a Tiszáninneni Egyházkerület püspökéhez fordultak segítségért. Néhány év alatt 81 önként vállalkozó lelkész indult el a cseh-morva protestánsok megsegítésére. Egy megyaszói születésű lelkész is kiment. Sokan kint maradtak életük végéig, vagy meghaltak, néhányan haza jöttek és itthon folytatták a szolgálatot. E könyv szerzője 1985-ben végigjárta azokat a cseh-morva templomokat, ahol kétszáz évvel korábban magyar lelkészek szolgáltak. Az egyik helyen találtunk egy Molnár (magyar nevű) lelkészt, akiről kiderült, hogy kint maradt ősei után ő a 13. nemzedékbeli lelkész, aki már egy szót sem tud magyarul, de minden nemzedék egy-egy fia lelkipásztor lett.

Az 560 kg-os (99 cm) harangot a Bp-i Hm készítette, felirata: „A megyaszói református egyház Isten dicsőségére 1922. No. 4439.” A 400 kg-osat (74 cm) Johann M. Schneider öntötte Kassán, felirata: „Goss mich Iohann M Schneider in Caschau anno 1702.” Bevésve: „In honorem S S Trinitatis Campana Oppidi Megyaszó Dvctor Ioh Kis.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1