Neve 1234-ben tűnt fel, ekkor a Miskolcz nembeliek öröklött földje volt. 1332-ben Szent János tiszteletére szentelt egyháza volt. 1544-ben elpusztította a török, de 1576-ban már református lelkésze, majd nem sokkal később temploma is volt.
1685-ben még igen kevesen laktak benne, mert a 28 puszta háza mellett csak 8-nak voltak lakói. 1732-ben még mindig kevesen lakták, de ezeknek a református lakóinak akkor is volt lelkipásztoruk. 1746-ban Fáy uraság önkénye miatt elárvult református egyházzá lett, melynek javait is lefoglalták. Immár se prédikátora, se harangja nem volt. Később visszakapták az elvett harangot, de otthon nem állíthatták fel. Ezért Kistokajba vitték azt, a hívek pedig Ládházára jártak istentiszteletre. A Türelmi Rendelet után, 1794-ben felépíthették mai késő barokk stílusú templomukat, keleti homlokzat előtti, fasisakos tornyával. A belsőnek sík, vakolt mennyezete van. A templomot 1913-ban újították. A torony alatt van az I. világháborús emléktábla. A tornyot 1990-es évek elején átépítették.
A 422 kg-os (76 cm) acélharang Diósgyőrben készült, felirata: „Erős vár a mi Istenünk. Hivogatom az élőket, siratgatom a holtakat. Az 1949. évben készíttette a mályii ref. egyház.” A 85 kg-os (52 cm) felirata: „Isten dicsőségére a mályii ev. ref. egyház számára a hívek buzgóságából készítette Walser Ferenc. Bp. 1888. No.1720.”
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1