1596-ban Alaghy Judit férje Rákóczi Zsigmond kapta adományként a királytól. Halála után kis időre ismét az Alaghyaké, 1633-tól hosszú időn keresztül a fejedelmi Rákóczi családé lett. 1651-53-ig a reformátusok átépítették a tornyot. 1671-ben II. Rákóczi György erdélyi református fejedelem özvegye, Báthory Zsófia katholikus hitre tért, ezért elvétette a hegyaljai Rákóczi-birtokokon levő protestáns templomokat, a prédikátorokat pedig elűzték. Ez történt Mádon is. Az 1705. évi szécsényi országgyűlés határozata értelmében visszakapta templomát a református egyház, ekkor viszont a plébánost űzték el a faluból. A Rákóczi-szabadságharc bukása után (1711. február 28) a katholikusok végleg elvették a templomot. Ez után a reformátusok egy 70 négyszögöl nagyságú fatemplomot építettek. A mellette levő fa haranglábon két harangjuk volt. Ez a fatemplom 1725-ben leégett. Innen kezdve majdnem ötven esztendő történetét nem ismerjük. 1772-ben a falu közepén, a két patak összefolyásánál már állt az a kőtemplom, amelyet az elmúlt időben építhettek, de ezt az új templom felépítése után, 1817-ben lebontották. A mai templom klasszicizáló késő barokk stílusban épült 1800-17 között kelet-nyugati tengelyben. Amint a templom kész lett, nyomban (1817) elkezdték építeni keleti homlokzat előtti tornyát. Itt megállunk és olvassunk a jegyzőkönyvből: Az 1825. Esztendő július 12. napján (a csak nem minden hó és eső nélkül lefolyt tél, és száraz hideg, szeles tavasz után oly szörnyű zápor és jégeső volt, hogy itt Mádon többnyire minden szőlők terméseinek vége lett. A vetések a hegyekről le rohant záporok által sok helyeken beiszapolódtak, a szőlőtőkék tövestől ki szaggattattak és a legjobb gondviselés alatt tartott szőlőhegyek is minden felé keresztül-kasul árkoltattak. A Városunkon végig folyó Fürdős-patak annyira meg áradt, hogy sok lakos társainkat kikergetett házaikból. Ez a régi parókiális ház is az említett zápor dühét néminemű részben kóstolta; mivel a kamarája, cseléd háza, istállója, pitvara majd egy sukkig érő vízzel volt tele. Melyis még csak mind a csekély kárvallások vagy itthoni veszteségek és megijedések mellett tűrhető és könnyen felejthető is lett volna. De ugyan azon a héten, azaz Juli. 16-án, igen kevés aprólékos jég hullása mellett, oly iszonyatos záporeső esett a milyenre még a legöregebb emberek sem emlékeznek. Déli 12 óra után kezdődött, a midőn két fertály volt egy órára, s tovább mint másfél óráig tartott, még pedig oly sebes rohanással hogy cseppjei sem látszottak és úgy tetszett mintha maga a tenger vize ömlött volna le onnan felülről nyomorult földünkre. A honnan annyira meg is szaporodtak a vizek, hogy ritka ház volt a melybe be nem mentek. Ez a mi parókiális Házunk is egy volt a több szenvedő házak közül, mert az istállóba közel 4 sukknyira lévén a víz, egy beteg tehenem bele fúlt volna, ha a zápor kezdetével belőle nagy maga rongálásával a káplánom ki nem hozta volna. A kamrában 3 és fél sukknyira butykáztunk a vízben, a Cseléd házban és a pitvarban valamivel kevesebb mélységnyire. Úgy hordott ki mindent minden szegből-zugból, hogy azt sem tudtuk mihez kapjunk s mi jószágunkat fogjuk ki elébb. A feleségem az ennivalókat rakosgatván a kamrában ide s tova a Cseléd házban levő magasabb helyekre, a Cseléd ház ajtaja úgy rá záratott a falon keresztül berohant vizek sokasága által, hogy onnan teljességgel ki nem hozhattuk, nem lévén elegendő erőnk a kinyitására. És ha a Mindenható Isten a zápor esését még csak fél fertályig tartotta volna, minden bizonnyal (nem jöhetvén senki segítségünkre, a miatt hogy a hidakat a víz mind el hordta) az ablakon be rohanó vizeknek öblibe fúlt volna. Sok kárunkat nem annyira szíveljük mint ezt, hogy különben is alá való szurdék kvártélyunk átalján fogva egészségtelenné lett ránk nézve, a mindenünnen össze hordott mis-más földekkel lett bé iszapoltatás által. Írtam helyben július 18-án, 1825. Kóris János msh Prédikátor. Egy másik feljegyzés így szól: Az 1826. aug. 6. napján délelőtt tizenegy és két óra között tétetett fel a toronyra a fényes gomb és Csillag. Az alkalmatlan idő meggátolta ezen nevezetes munkának kívánt solemnitással teendő végre hajtását a sűrű esőzés miatt. A szomszéd helyekről kevesen érkezhettek, a helybeliek közül is kevesen jelenhettek meg az Isteni tiszteleten, de csakugyan rész szerint az újság kívánás, rész szerint a buzgóság begyűjtött sokakat minden valláson levők közül ezúttal az Isten házába. Az egyházi ceremónia ékes harmóniás énekléssel kezdődött. Alkalmatossági beszéd tartatott a helybeli prédikátor által a közönséges isteni tisztelet becséről (Zsolt. 24:4.), mely ismét harmóniás énekléssel befejeztetett. Végződvén a templombeli szolgálat mozsarak durrogási közt, a virágkoszorúkkal felcifrázott csillag és posztóba takart gomb a torony eleibe vitetett, a gomb üregébe teendő (in) Memoriam, melyben az ekklésia előljáróinak nevük és ezen pompának ideje stb. voltak feljegyezve, közönségesen felolvastatott. A gomb újabb ágyú durrogások és ékes éneklés között felemelkedett s elkészített helyére szerkesztetett. Az emlékeztető írással együtt 26 darab folyó réz és ezüstpénzek beletétettek s a csillag reá alkalmaztatott. Ekkor a felséges királynak, az egyházi felsőségnek, tekintetes fő curatornak, papnak, ekklai előljáróknak, városi tisztviselőknek, jóltevőknek s építő mestereknek egészségükért nyolc poharak üríttettek, földre hajíttattak, melyek közül három épségben maradt, ezen munka közt az ágyúk durrogtak s a vivát kiáltások harsogtak s a ceremónia bevégeztetett. Áldás reá! Mád. 1826. Aug. 7. feljegyzette Szeremlei Császár Ábrahám, ezidő szerint mádi református. pap. A torony 1828-ra készült el barokk sisakos tornyával tökéletesen. A templom 1852-ben teljesen leégett, 1857-re készült el újra belső berendezésével. 1913-ban nagyjavításokat végeztek a templomon. Az eredetileg készített famennyezetet bevakolták, a torony sisakját mai formájára építették át. Harangjának felirata: Az élőket hívom az Isten házába, / A holtat kísérem gyászhanggal sírjába, / Imádjad hát ember míg élsz Istenedet / Hogy megnyerd az égben várt idvességedet.

Egy városi szabályrendeletből írta Vassi Pál jegyző 1622-ben az alábbi XXIX. fejezetet: „Immár utószori Titulus írásunkban, mivelhogy jól tudjuk hogy mindnyájunknak meg kell halnunk, és az Úr Isten kinek itt e világban is sáfárságot áldásából mint akarta, úgy osztogatta, ennek előtte rendeltük, hogy ha szerelmes házas társunkat, vagy szerelmes gyermekeinket, atyánkfiait, és kedves barátinkat a megholtnak jelentésére csak az kisebbik haranggal csendítsenek vagy harangozzanak, de most egyenlő akaratból végeztük és rendeltük azt, hogy elsőbbenis az ki akarja vagy értéke van rá, megvonassa mind a kettőt, de ily ok alatt, hogy az egyházfiú kezében 25 kr. pénzt adjon aki megvonatta, kiről az egyházfi tartozik a Tanácsnak számotadni. Azt pedig a templom és iskola épületére rendeltük. A harangozónak pedig 8. kr-ral tartozik a huszonöt pénz felett. Másodszor nyilván van, hogy meg kell vonni az eltemetéskor is, és akkor semmivel ne tartozzék. Ez, kik pedig a szent egyházban temetik halottaikat három forintot tartozzanak adni. Ez is a templom épületére rendeltetik. Finis per me Juratu Notariu Madiensi Paulum T. Wassium Ao 1622. 11. Febr. Felirat a templom falán: ezen templom belső részeinek díszítését előmozdította elesett n. Jádi István úr özvegye Kalitzki Susanna asszony buzgó adakozása. 1814.

A templommal történt változások 1989 óta: 2002-ben a templomhajó nyugati oldalát körülvevő két m magas terepnek a templompadló szintjéig történő süllyesztése, szivárgó építése, járdaépítés. 2003-ban a templom belső, nyugati részét és külső lábazati részét lélegző vakolattal látták el, valamint az eredeti külső kőlábazat betonból való kibontását, felújítását végezték; Rákóczi emléktáblát helyeztek el a templomon; a templom fele részébe bevezettük a fűtést. 2004-ben a templomhajó és előtér belső fal felületének alsó szakaszáról3 mmagasságig az átnedvesedett, salétromos vakolat leverését és helyette szárító-lélegző eurosan vakolat felhordását végezték. A villanyhálózatot modernizálták és fali lámpákat helyeztek el. 2005-ben a templomhajó tönkrement padlóburkolatát cserélték ki Jura-Gelb kemény mészkő burkolatra.

A 510 kg-os (95 cm) harangot László Lajos öntötte 1879-ben Kisgejőcön, felirata: „Kőszegi Pétertől ajánlott, de a 852 tűz által elolvadt harang anyagából a mádi ev. ref. egyház önköltségén 3mad újraöntetett engem 1879-ben. Az élőket hívom az Isten házába, a holtakat kísérem gyászhanggal sírjába. Imádjad hát ember, míg élsz Istenedet, hogy megnyerd az égben várt üdvösségedet.” A 365 kg-osat (78 cm) Szlezák László öntötte 1924-ben Bp-en, felirata: „Dicsőség Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Hadba vitt harangja helyett Isten dicsőségére közadakozásból öntette a hegyaljai mádi ref. egyház az 1924. évben.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1