Ez a templom ma hazánkban a románkori dalmát-olasz építészeti stílus értékes emléke. A templom nyugati homlokzatán sokárkádos oromfal, alatta konzolokat tartó két oroszlán van, ez alatt pedig bélletes, oszlopos román kapuzat látható, akantuszos fejezetekkel. A homlokzat vörös, szürke és sárga faragott kövekből áll. Az északi homlokzat ívsoros párkánnyal, a déli homlokzat hasonlóan, de három rózsaablakkal, támpillérekkel és egyszerű román kapuzattal készült. A téglából épült szentély egykor öt méter átmérőjű kápolna volt, ablakokkal, ívsorokkal és féloszlopokkal. A szentély belül hatkaréjos és boltozott. Küzdő embereket ábrázoló fejezet és más dekoratív román stílű oszlopfőkkel. Falfestményei elpusztultak. A körkápolna bizonytalan alakítású fala az ideiglenes jellegű diadalív közbeiktatásával csatlakozik a tágas hajóhoz. A templom a XVI. század közepe óta református, 1873-ban leégett, 1896-ban Schulek Frigyes restaurálta. A keletelt szentélyű templom belső terének egykori lapos mennyezete helyett, penge gerendával tagolt, illetve díszített famennyezet készült. Régen kőszószéke volt, a mai fából van. A szószékkoronájának megmaradt részei a padlón láthatók. 1967-70 között az Országos Műemléki Felügyelőség restaurálta. Ekkor megszüntették a nyugati homlokzati deszkatornyocskát és állítottak helyette külön haranglábat. A templomot a középkorban temető vette körül.

A 206 kg-os (74 cm) harangot Szlezák Ráfael öntötte 1949-ben Rákospalotán, felirata: „Tebenned bíztunk eleitől fogva. Isten dicsőségére öntette a karcsai szent gyülekezet az Úrnak 1949-ik esztendejében Veress Lajos lelkipásztor, Ando József gondnoksága idejében.” A 100 kg-osat (56 cm) László Sándor 1902-ben Kisgejőcön, felirata: „A karcsai ev. ref. egyház hívei öntették T. Máthé Gyula lelkész úr idejében.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1