A falu ettől kezdve 1725-ig néptelen és puszta volt. 1730-ig népesült újra reformátusokkal akik 1739-ben felépítették e mai templomhajó egy részét, majd 1807-21-ig megnagyobbították és toronnyal látták el azt. A templom kelet-nyugati tengelyű, igen nagy méretű építmény. Hajója félköríves záródású, sík, vakolt mennyezete, a nyugati homlokzat előtt szép barokk sisakos tornya van. A faluban született 1589-ben Geleji Katona István († Gyulafehérvár, 1649. XII. 12.), aki később erdélyi püspök lett. Megalkotta a róla elnevezett kánonokat, majd az öreg Graduált, amely 1649-ben jelent meg nyomtatásban. Születése 350. évfordulóján, 1939. május 7-én emléktáblát helyeztek el a templomban, ezt írva rá:

„Kicsiny voltál még s elvittek messze, / Visszahozott anyád szerelme. / Nagy lettél később, neved ma is él, / Emléked híven őrzi ez a nép. N. S.” (A 6 éves kisfiút elrabolták a tatárok, édesanyja összeszedte érte a szükséges váltságdíjat és Isten kegyelme folytán ki tudta váltani fiát.)

Három harangja van. A 750 kg-osat (105 cm) Seltenhofer Frigyes öntötte 1893-ban Sopronban, felirata: „A kútban halva talált Pásztor Lídia emlékére öntették nagyszülei: E. Kis András és E. Kiss Borbála. No.976.”A 350 kg-osat (85 cm) a Bp-i Hm készítette 1921-ben, felirata: „E. Kiss Bertalan hősi halott emlékére adta anyja…” A 260 kg-os (65 cm) acélharang Diósgyőrben készült 1984-ben.

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1