A falu 1332-ben több pápai tizedet fizetett, mint Miskolc vagy Diósgyőr. A mohácsi vész után a váradi káptalan, majd a XVI. század második felében , amikor a reformáció ezen a helyen is meggyökerezett, pelsőczi Bebek György, utána pedig a protestáns Rákóczi család lett a földesura. 1597-ben templommal bíró, lelkészt tartó, önálló református egyház lett.
Az 1600-as évek esperesi jegyzőkönyvei szerint ekkor az anyaegyháznak Albertus Szepsy volt a prédikátora. A XVII. században a törökök által kivetett adóterhek elől többször elfutott az akkor teljesen református lakosság, majd az 1650 körüli törökdúlás idején elpusztult és tartósan néptelenné vált a falu. Ekkor pusztultak el Nolaj és Kömely (vagy Kemely) nevű szomszédos falvak is, amelyekben szintén református egyházak voltak, és azok a falvak soha többé nem támadtak fel. A XVIII. században a katholikus Habsburg uralkodóház telepítési politikája következtében a református lakosságú Miskolc köré idegen ajkú és katholikus telepeseket hoztak, így Felsőzsolcára is. A XX. század közepén, a kommunista centralizáció következtében Miskolc városába és a szomszédos falvakba megindult a távolabbi vidéki lakosság nagyarányú beköltözése. Közülük sokan szívesebben választották a nagyvárost övező községeket s ezáltal itt is megszaporodott a reformátusok száma, akiknek szükségük lett lelki otthonra. A felsőzsolcai református leányegyház hívei 1957-58-ban építettek egy kis templomot maguknak, mely munkából e mű szerzője is kétkezével vette ki részét, mint az alsózsolcai anyaegyház akkori segédlelkésze. A templom kelet-nyugati fekvésű. 1978-ban építettek magas héjazatú tetőt az addig lapos födém helyett és ugyanakkor állították fel a különleges formájú haranglábat.
A 260 kg-os acélharangot Diósgyőrben készítették 1925-ben.
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása