1696-ban a templom újra a reformátusoké. 1721-ben tartottak vizsgálatot a katholikusok a templom hovatartozása ügyében, s mikor ez megtörtént, kijelentették, hogy a templom külső falára festett Szent Kristóf kép igazolja a templom középkori eredetét, mégis a reformátusoké maradt a templom. Ez időben még a Hernád folyó partján állt a falu, de amikor az 1813-as nagy árvíz elöntötte, 2 km-rel feljebb települt a pesti út mellé, mai helyére. Az áttelepüléskor a hívek széjjelszedték a templomot, anyagát és berendezését, kis harangját magukkal vitték, és 1814-15-ben felépítették belőle a jelenlegi késő barokk stílusú templomot, melynek belső mennyezete sík, vakolt. Az épület nyugati vége félköríves záródik, keleti toronytalan homlokzata előtt néhány méterre áll az 1894-ben épített 13 m magas kőtorony.

A 153 kg-os (66 cm) harang felirata: „Egyedüli reményem óh Isten csak Te vagy, mert Tebenned bíztunk eleitől fogva. A magyar állam által ajándékozott100 kgércből öntette a csobádi ref. egyház híveinek áldozatkészsége 1948-ban. Öntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Bp-en, no.5045.”A 60 kg-os (38 cm) felirata: „Csobadi Refta Sz Ecla öntette Curato Mich Nagy A.1778.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1