A torony nélküli templomot 1806-ban nyugat felé bővítették széles hajóval. Ez építés során befalazva találtak egy igen értékes, XV. századi aranyozott ezüstkelyhet és egy aranyozott ezüst ostyatartó tányért. A XIX. sz. végére a megnövekedett számú nép ígényeinek e templom nem felet meg, ezért új templom építését határozták el. A tervet Bezdány Ferenc építész készítette. 1897-98-ban neogótikus stílusban felépítették a jelenlegi templomot, keleti, homlokzat előtti 52 m magas tornyával. Kevés volt az egyház pénze, ezért eladták a kelyhet és a tányért (báró vajai Vay Elemér egyházközségi főgondnok révén Andrássy grófnak, aki a budapesti Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta azokat, s ott vannak ma is). Az ismeretlen időben épült haranglábat 1898-ban, az előző templomot 1899-ben bontották le. A mai templomépület nyugati záródása félköríves, mennyezete vakolt és boltozatos. Nevezetessége a régi templom Mózesszéke. Elkészült ugyan az új Mózesszék is, de a lelkész nem szeretett benne ülni, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy tegyék be neki a régi templom székét. Ma ez a barokk faragású ülőszék a templom legértékesebb darabja, felirata: „Isten dicsőségére készített ezen szék az egyház költségén 1744-ben Tóth Márton bíró és Derda János gondnoksága alatt.”

A 330 kg-os harangot a Bp-i Hm készítette 1924-ben, felirata: „Isten dicsőségére öntette a cserépfalusi ref. gyülekezet.” A 186 kg-osat Thúry János öntötte Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére készíttették a cserépfalusi hívek saját költségükön 1882. márc. 15. Gloria in excelsis Deo.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1