A falu neve 1243-ban bukkant fel, 1334-ben temploma volt. A XVI. század közepén lakói reformátussá lettek, s minden bizonnyal birtokba vették a középkori kőtemplomot, melyről az 1595-ös összeírás is szól. De ez a templom 1696-ra rommá lett, sőt 1700-ban és 1733-ban csak a falai voltak meg.
Azokban az időkben a gyülekezet a szomszédos papi, gagyi és szemerei egyházaknak volt a filiája. Amikor 1788-ban anyaegyházzá lett, Fáy András szemerei földesúr adományozott nekik egy 600 ölnyi vadvizes, náddal benőtt telket. Miután megtisztították a terepet, 1782-ben iskolát építettek rá, melyben vasárnaponként istentiszteletet is tartottak. 1790-ben kérvényezték a templom építését, s miután az engedélyt megkapták, 1791-94 között – lápos-mocsaras helyen – felépítettek egy új templomot, amit az 1866-os hatalmas felhőszakadás összeroskasztott. (A már meg nem lévő parókia kertjében állt ez a templom.) Ezután – 1868-69-ben – a partoldalon építettek megint templomot, keleti, homlokzat előtti16 mmagas toronnyal. A templom mennyezete sík, vakolt, berendezése az idők folyamán elkorhadt, majd elpusztult.
A 180 kg-os (68 cm) harangot a Bp-i Hm készítette, felirata: „Isten dicsőségére öntette a csenyétei ref. egyház közönsége, 1928. No.1209.”A 80 kg-osat (48 cm) Franz Leherer öntötte 1786-ban Eperjesen.
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása