A falu neve 1275 óta ismert. Az 1595-ös összeírás szerint református temploma volt, 1603-ban pedig lelkipásztort is tartottak. Egyes források szerint a reformációban a középkori templomot vették használatba, ami 1732-33-ban is az övék volt.
Aszaló 1746-ban mezőváros lett. Az 1769. évi katholikus egyházlátogatási jegyzőkönyv a következőt írja: „A meglévő református templomot valamikor régen a csehek építették, s benne a reformátusok vallásgyakorlata Eger 1687. évi visszafoglalása után kezdődött, mert a török-hódoltság utolsó éveiben elhagyott és puszta hely volt Aszaló.” A jelenlegi templomot 1795-97-ben építették késő barokk stílusban, a38 mmagas tornyát 1827-ben rakták nyugati homlokzata elé, rajta „sugársisak és négy sarkán álló kőobeliszk” van,. A templom terét hat boltszakaszos mennyezet fedi. A hajó keleti vége egyenes záródású. A barokk kőszószék egy tömbből faragott. A templom kőfallal van kerítve. A kertben vannak Molnár Antal és Tótfalussi Mihály lelkipásztorok sírkövei.
A 314 kg-os harangot Hilzer Ignácz öntötte 1857-ben Bécsújhelyt, felirata: „Jézus evangéliuma az igaz világosság. Isten dicsőségére öntette saját költségén az aszalói református egyház.” A 125 kg-osat Szlezák László 1921-ben Bp-en, felirata: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják. Mt. 5:8.”
***
Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:
http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1
Galéria megnyitása