Szőnyi Tamás esperes
Tirk Tamás egyházmegyei gondnok

Esperesi Hivatal
Székhely: 3574 Bőcs, Hősök tere 16.
Telefon: +36-46-528-262
Honlap: http://bgrem.hu
E-mail: borsod-gomori.em@reformatus.hu

A Borsod-Gömöri Egyházmegye rövid története

A Borsodi egyházmegyénk történetéhez néhány gondolat: Az egyházmegye hivatalos létezését 1567-tõl számítjuk, amikor Hevessy Mihály, mint „pastor et senior Miskolciensis” írja alá Debrecenben az „articuli maiores”-t.

Debreceni Ember Pál Hevessy Mihályról úgy ír, mint aki már 1566-ban „elsõ” lelkipásztornak számíttatott. Dévai Bíró Mátyásról pedig tudjuk, hogy 1543-ban már Miskolcon szolgál külföldi tanulmányok után. Tehát az „elsõ” vonatkozhat Hevessyre, mint elõljáróra.

Egyházmegyénk az Egri püspöki megye területén feküdt, amely akkor 9 politikai vármegyére terjedt ki, 11 fõesperességre osztva, ebbõl 4 volt a következõ: Borsod, Abaújvár, Zemplén és Ung. A 4 fõesperességet, mint kész keretet átvette a tiszamelléki magyar reformátusság és megalkotta a maga négy seniorátusát.

A Gömör-Kishont-Tornai részen a lakosság nyelve és származása szerint a lutheri reformáció igen hamar elterjedt. 1548-tól a híres központi jelentõségû murányi várat protestáns érzelmû grófok és bárók irányítják, akik oltalomban is részesítik a protestáns lakosságot. 1564-65-ben Friedt Cyprián egy 25 pontból álló egyházi rendszabályt fogadtat el, s ezzel kimondja a lutheri irányú esperesség megalakulását, a helvét irányúaknak ekkor még meg volt a helyük. De 1594-ben ugyanitt Murányban összehívott zsinaton elfogadták a „Confessio Pentapolitina”-t, s ezzel megnyitották a szakadás felé vezetõ utat. 1596-tól már olyan „canonica visitatio”-s jegyzõkönyv áll rendelkezésre, amely azt bizonyítja, hogy 1596. május 8-án Tholnay Vince esperes és Ungvári András miskolczi papok a gömör-tornai egyházakat is megvizitálták, s ezzel megtörtént a befogadás.

1596-1657 között 121 anyaegyházközségrõl tudunk jegyzõkönyvek szerint, sok az affiliált egyház, ami vagy a lelkészhiánnyal vagy az anyagi szegénységgel magyarázható. 1711-ben 112 anyaegyház található. 1753-59-es jegyzõkönyvek 139 anyaegyházról számolnak be, köszönhetõen idõközbeni megerõsödésüknek.

Érdemes egy pillantást vetni arra a tényre, hogy a törökdúlás alatt elpusztult reformátussá lett falvaink újratelepítését úgy végeztette az egri érsek, hogy több mint 30 életerõs gyülekezetünket így veszítettük el. Innen érthetõ például a volt Dél-Borsodi illetve a mai Egervölgyi Egyházmegyénk területi beosztása és gyülekezeti megoszlása.

1799 nevezetes dátum a megye életében, mert a Budai Zsinat (1791) úgy határozott, hogy a túl nagy megyéket jobban átlátható, könnyebben kormányozható kisebbekre kell beosztani. A zsinat határozata mögött feltételezhetõ némi „oldódás”, könnyebbség, és nem kell már félni a „divide et vinces” elvnek az érvényesítésétõl. (Ez a jelszó sajnos 1947-tõl alaposan visszaköszön a történelemben.) 1799-ben tehát az Abaújvári vagy idõközben Kassavölgyinek nevezettbõl lett az Abaúji és a Tornai, a Borsod-Gömöri-Kishontiból Alsóborsod, Felsõborsod, Gömör, Zemplénibõl Alsózemplén és Ungfelsõzemplén (1850-ben Ung és Felsõzemplén különvált).

Az Alsóborsodi Egyházmegye 1799. szeptember 12-én tartotta alakuló közgyûlését Tiszakesziben. Elsõ esperese Vécsey Zsigmond mezõkeresztesi lelkipásztor lett. Az egyházmegyét 4 egyházi járásra osztották: miskolczi, igriczi, keresztesi és csáti.

Az 1938-as visszacsatolás eredményeként a magyarlakta területek visszakerülvén 1939-ben a Tiszáninneni Egyházkerület csaknem egészében visszakapta évszázados egyházmegyéit.

1945 után a Trianoni határok újraszabják az egyházmegyei határokat is.

1946-ban a Borsodi Egyházmegye határait átrajzolták Dr. Enyedy Andor püspök úr tervei szerint:

Alsóborsod: Eger, Mezõcsát, Mezõkövesd, Mezõkeresztes; esperese Dr. Filep Gusztáv, Mezõkeresztes,

Felsõborsod: Edelény, Putnok, Ózd, Bánvölgye; esperese Tóth János, Sajóvelezd,

Középborsod: Miskolc város és a vele közvetlenül határos települések; esperese Román Ernõ, Alsózsolca,

1950-51-ben tehát ez a 3 eredeti Borsodi egyházmegye és még Abaúj, Gönc központtal, ahol Farkas Elek volt az esperes.

Alsózemplén: Bodrogköz, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs vidéke; esperese Janka Péter, Nagyrozvágy.

1952-ben a Kerület megszüntetésével a „divide et vinces” elve újraszabta a megyehatárokat. Az „elv” érvényesítése következtében csaknem átláthatatlanokká lettek a megyei határok. 1952. június 30-án egyesült a három részre osztott Borsod. Esperese Nádházy Bertalan lett, Miskolc-Vasgyári lelkész, 1952-1956 között.

1952. július 1-én mégiscsak túl nagynak látszott Borsod, ezért a régi délborsodból leválasztották a mai Egervölygi Egyházmegyét, Hevesi Egyházmegye néven, 11 gyülekezet került át. De kapott a Hevesi Egyházmegye a Dunamelléktõl 1955-ben az Északpesti Egyházmegyétõl kettõt, 1952-ben ugyanebben az idõben ezt a megyét átsorolták a Dunamellékhez, majd 1957. január 1-né tért vissza a Tiszáninnenhez.

1953. július 2-án Debrecenben arról döntenek, hogy „egységesíteni” kell a Tiszavidék Tiszáninneni részét.

1954-ben Benkõ György, Fiedler István és Ráski Sándor elkészíti az új besorolást. Abaúj gyarapszik a Bódva völgyével, ami sohasem volt Abaúj, a régi felsõborsodi rész csinosodik, kárpótlásul kapunk délre néhány gyülekezetet Zemplénbõl, amelyek sohasem voltak alsóborsodi részek. 1955-ben még mindig van némi igazítani való.

1957. január 1-tõl tudomásom szerint nem történtek módosítások, hacsak 1-1 gyülekezet nem fordult egyéni kéréssel a Kerületi Közgyûléshez, vagy a Megyei Közgyûlésekhez átadás-átvétel kérésével.

2000-ben a Putnokon tartott egyházmegyei közgyûlésünkön döntöttünk arról, hogy az Egyházmegye nevét Borsod-Gömörre változtassuk, kifejezve ezzel is a határon túliakkal való összetartozásunkat, ugyanis Putnok és még 10 település a történelmi Gömör vármegyéhez tartozott. Az EU csatlakozást követõen a bánrévei határ percek alatt átjárhatóvá vált, így hála Istennek egyre többször van példa arra, hogy átjárnak egymáshoz szolgálni a határ menti gyülekezetek lelkipásztorai.

Gazda István