Csodálatos, hogy nem halványult el az évek, évtizedek során, hanem megerősödött. A program célja elsődlegesen az ismeretátadás, a közösségek megerősítése és a különböző országok keresztyén női csoportjai egyfajta kapcsolatfelvételének elősegítése. Nagyon fontosnak ítélem azt a mozzanatot is, hogy a befolyt adományokból az elmaradott térségek asszonyainak, gyermekeiknek az életét tudjuk elviselhetőbbé, élhetőbbé, szebbé tenni. Talán az éhezőt megelégíteni, a szomjazónak vizet juttatni, s nem utolsósorban az Isten színe elé vinni a rászorulókat, imádságban, segedelemkérés végett.

A Mezőnagymihályon tartott imanap a református műemlék templomban kezdődött Komróczki Sándorné Kádár Margit lelkész orgonajátékával s köszöntőjével, majd Bogárdi Ferenc kurátor kívánt áldást a jelenlévőkre. Ezek után Hímer Flóra szavalatában gyönyörködhettünk: „Szeretnék példát venni Tőle,/ Aki virágot ültet a mezőre, /S elrejti arcát a virág mögé… /Szeretnék példát venni Tőle,/ Akinek soha sincsen pihenője, /S munkája mégis olyan zajtalan,…” (Reményik Sándor). A szószéki szolgálatot Pappné Szakács Csilla lelkipásztor végezte. A tél hidegét idéző templomból átvonulva, Bogárdi Ferencné igazgató jóvoltából, kellemes, fűtött helyen folytathattuk tovább az imanapi programot. A több mint hatvan nőtestvér között férfitestvéreket is köszönthettünk: eljött Gróf Lajos gondnoktestvérünk is. Okosné Szalontai Anikó pedagógus közreműködésével Papp Zsolt lelkész vetített képes előadása következett Malajziáról: érdekes volt látni, hogyan élnek a világnak azon a részén, sok értékes információhoz jutottunk mind történelmi, földrajzi, képzőművészeti, mind egyháztörténeti, felekezeti, társadalmi aspektust tekintve. Az imaközösséget énekléssel vezettük be, s elcsendesedve a programfüzet könyörgéseit vittük a Kegyelmes Istenünk elé a lelkészek: Komróczki Sándorné Kádár Margit, Papné Szakács Csilla, Hajdu Ferencné vezetésével mi, a gyülekezetek asszonytestvérei. Rámutattunk arra, mily felemelő érzés, hogy szerte az egész teremtett világon hasonlóképpen járulnak a keresztyén testvérek az Úr elé. Szinte éreztük a világban lévő keresztyén nőtestvérekkel lélekben az összetartozást. Az Úr imádsága előtt Hazánkért is imádkoztunk, Isten áldásának kiáradásáért esedeztünk. Megható volt, amint mindhárom lelkipásztor megáldotta a megjelenteket. S végezetül a szeretetvendégségen a helyi gyülekezet asszonyai a finom falatok mellé illatos, gőzölgő, citromos és gyümölcsteát kínáltak. Az agapé jó alkalomnak kínálkozott arra, hogy a rég nem látott testvérek elbeszélgessenek, köszöntsék egymást, s ami a legfontosabb: egymás hite által épüljenek. Hisszük, hogy ez az alkalom több szempontból is hasznos volt. Egyfelől azért, mert a mi kicsiny fillérjeink is – bár csepp a tengerben – jó és konkrét célt szolgálnak a nagy egészet tekintve. Másodsorban azért, mert megtapasztaltuk milliószor, hogy a lelki munkálkodásunk nem hiábavaló az Úrban, az imádságaink nem hullanak a porba. Harmadsorban a közeli testvérekkel való találkozás, különös tekintettel a jó célra, mindenképpen építő jellegű és hatású. E helyről is illesse köszönet a szolgálattévőket és a szervezőket! Ha az Úr életünket megtartja, 2013-ban is részt veszünk a világimanapi rendezvényen!

Komróczki Sándorné Kádár Margit

lelkész