A közösségszervező szak idegenül csengett számomra is, hiszen nem igazán érti az ember első hallásra, hogy mit is kell szervezni egy közösségben, és a mikéntjéről sem sokat tud. Miután szembesültem azzal a ténnyel, hogy specializálódásra is van lehetőség, már sokkal inkább érthetővé vált számomra is, hogy mely területeken lehet hasznosítani, és az adott területen miként lehet szakszerűbben végezni a feladatainkat. Az első év befejezése után világossá vált, hogy nagyon hasznos ismereteket elevenítünk fel és szerzünk újakat, látunk egészen más szemszögből témákat, feladatokat, mint eddig. A lelkipásztori munka sokak szemében „csak” prédikálásból, temetésekből vagy esetleg kisebb gyülekezeti alkalmak szervezéséből áll. Azonban a XXI. század lelkipásztora olyan problémákkal is szembesül, melyek megoldásához szükség van átfogóbb ismeretekre úgy a diakónia, mint a művelődés vagy a romonológia területén Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy egy lelkipásztor is képezze magát hivatásától nem távol álló, de mégis más irányban, mely a gyülekezeti munkában mindenképpen hasznossá válhat. Azonban azt gondolom, hogy nem csupán a lelkészek számára hasznosítható szakról van szó, és bizonyos specializációk szakszerű művelésére szinte égetően szükség van tágabb keretek között is. Kétség nem fér ahhoz, hogy ha a lelkipásztor lépést szeretne tartani az adott kor adott fejlődésével, akkor ki kell lépnie a lelkipásztori ideál szerepéből, és akkor különböző területek ismeretével képes lehet átfogóbb szerveződésre, hatékonyabb munkára olyan területeken, melyek eddig kívül estek a „kell” és a „lehet” határain. Sokakat biztattam magam is, akik már első évesként is nagy élvezettel számolnak be a szerzett új ismereteikről, és bizakodva tekintenek előre, hogy a befektetett energia megtérül számukra is. Az ismereteink szélesítése mellett nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy jó közösségben lenni, jó találkozni olyan emberekkel, akiknek hasonló gondolataik vannak egy-egy témában, jó hónapról hónapra közösséggé szerveződni, jó tanulni szakemberektől, egy-egy szakterület kiváló művelőitől, professzoroktól, akik olyan aspektusból világítanak rá a területükre, melyet mi magunk számba sem vettünk. Minden munkánk, taníttatásunk azonban a magunk erejére és lehetőségeire tekintve lehetetlen vállalkozás lenne, de az Ige nekünk különösképpen is biztatóan szól: „Közösségben van az Úr az Őt félőkkel, szövetségére tanítja őket”(Zsolt. 25,14).

Nagyné Füle Tímea lelkipásztor

Sárospatak

A Sárospataki Református Teológiai Akadémián Istenről is és magamról is szeretnék megtudni minél többet. A mostani tapasztalataimmal már egyikhez sem tudok jobb utat, mint egy teológiai alapképzés. A tapasztalatom pedig azt mondja, hogy ha bízom a vezetésben, és arra megyek, amerre az ajtók nyílnak, akkor sok munkával, lassan, de megbékélve mehetek előre. Amikor pedig békében vagyok magammal, akkor békében vagyok a világgal is. Itt lehetőséget kaptam egy másik látásmód kialakítására, melynek alapja a hit és a rend. Ezen kívül itt kapom meg a belőlem hiányzó keresztyénséghez kapcsolódó tudást is.

Amiket itt leírtam, az utóbbi hónapokban, már a képzés során fogalmazódtak meg bennem. Valójában nem tudom, miért jelentkeztem ide. Amikor először meghallottam, hogy lelkipásztori munkatárs szak indul, nem volt kétség bennem, hogy nekem ott a helyem. Hogy miért? Egyszer biztosan megtudom.

Gönczy Sándor

a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Földtudományi Tanszékének tanára

Életem során mindig vezet az Úr. Van, hogy rögtön észreveszem, van, hogy csak később értem meg, mi, miért történik velem úgy, ahogy.

Gyermekkorom óta vonzott a pedagógus pálya, az életem azonban máshogy alakult. Lelkileg beteg emberekkel dolgozom, akiknek segítségre van szükségük, hogy a számukra nehéz élethelyzetekben megtalálják a jó megoldást, illetve újra meglássák az élet napsütéses oldalát is. Ebben próbálom őket segíteni, amihez azonban nekem is segítségre van szükségem. Hiszem azt, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Így a Jézus Krisztusba vetett hitre alapozva tudok segíteni. Mivel a bibliaismeretem elég szűkös volt, azt gondoltam, hogy a katekéta szakon bővítem azt, illetve ehhez kapcsolódóan egyéb sok más, érdekes tárgyat is tanulhatok, amit akár ezen a pályán, akár pedagógusként, és nem utolsósorban emberként hasznosítani tudok. Nem csalódtam. Hatalmas ismeretanyaggal és mindig lelkileg „feltöltődve” tértem haza Patakról. Hálás vagyok Istennek, hogy elvezetett a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára.

Najsliné Nagy Judit III. éves katekéta szakos hallgató

Patak magához vonzott. Az emberközelisége ragadott meg. Már a gólyatáborban éreztem: egyszerű emberek közé érkeztem, akik nyitottak, közvetlenek és őszinték; csak az önelégültséget nem szívelik. A főiskolát is ilyennek ismertem meg. Vannak kiváló tanáraink és diákjaink, de a teológia élete nem róluk szól. Olyan hivatásra készülünk ugyanis, amelyre a tehetség önmagában senkit sem tesz alkalmassá. Tanulni viszont mindenkitől lehet: az oktatóktól kezdve a legációban megismert lelkészeken át a szobatársakig. Most visszatekintve látom csak, hogy milyen kevés lehetőséggel éltem, de ha megtettem, akkor megelőlegezett bizalmat, bátorítást és elismerést kaptam. Erre építhettem öt éven át. Ezt szeretném továbbadni is, ahol csak megfordulok.

Török András V. éves teológus-lelkész szakos hallgató