Háromnegyed évezred, 750 év lefolyt már a Tiszán azóta, hogy 1261. szeptember 9-én először említi a község nevét egy egri érseki okirat. Historia est magistra vitae – akinek életét valóban a történelem tanítja, naponta alázattal nézni az idő folyását, az tudja elfogadni azt, hogy a világ bizony nem velünk kezdődött és minden bizonnyal nem is fog velünk véget érni. Évmilliárdok folyamában csak csepp az emberi lét és az örök élet tengerében nem mindent egybemosó személytelenség vár bennünket, ahogyan nem lehet eldönteni, hogy melyik vízcsepp érkezett a Tiszából, Dunából, Rajnából vagy a Nílusból a nagy tengerekbe, hanem személyesen megőrződik mindannyiunk életének időfolyama. Ahogyan a Tisza folyó nem Nána partszakaszán fakad és ered, nem itt van a forrása, hanem a máramarosi havasokban, és nem is ér véget minket elhagyva, hanem folyik tovább és tovább.

Az egy négyzetkilométerre eső köztéri szobrok, emlékművek számát tekintve Tiszanána biztos előkelő helyet foglal el a települések rangsorában, s ez Tréfás Miklós szobrászművésznek köszönhető, aki nánai születésű felesége, Kovács Eszter, a világot Budapesttől New York-ig körbeéneklő operaénekesnő révén kötődik községünkhöz, nyaralójukban tudnak lélekben LENNI, amikor a budapesti TENNIvalókat ott tudják hagyni. Az elmúlt 20 év alatt a művész 1848-as, 1956-os emlékművet is alkotott a falunak s a község és strandja, Dinnyéshát arculatát, köztéri megjelenését is megtervezte. Tóth József polgármester úr, parlamenti képviselő hathatós támogatását, az önkormányzat anyagi segítségét mindvégig élvezhette alkotómunkája alatt. Legújabb szobrát egy gyöngyössolymosi másfél tonnás s évmilliókkal ezelőtti őstenger vulkánikus működéséből született mátrai sziklából faragta ki, a fizikai munkában segítségére volt vésésben, csiszolásban Dobos Zsigmond és Szabad János is. A szobrot szeptember 10-én délelőtti istentisztelettel egybekötött ünnepségen lepleztük le és áldottuk meg.

A zsúfolásig megtelt templom ünneplő gyülekezetét, a környező települések delegációit, németországi vendégeket köszönthetett Kovács Csaba helyi lelkész megnyitó gondolataival. Többek között arról szólt, hogy ma, amikor fecseg a felszín és hallgat a mély, ilyen té s tova hánykolódó időfolyamon, HISZTERIZÁLT korhangulatban mi, a történelem Ura előtt 750 évért hálát adó emberek HISTORIZÁLUNK, mert akit a história tanít, azt nem lehet hiszterizálni. Másik hasonlatával a szobrász és a kő példáját említette: nem szabad, hogy az ember faragatlan, megműveletlen maradjon, bizony csiszol, vés, tör és némelykor letör minket az Úristen, hogy alakíthasson és lefaraghassa rólunk a feleslegességeket.

Az átányi énekkar szolgálata meghatóan idézte fel bennünk a babitsi sorokat, hogy Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, /az hallja a mások énekét is szépnek.

Kádár Zsolt, az egervölgyi egyházmegye esperese a 2Korinthus 4,7-18 alapján hirdette az Igét. Az irgalmatlanul roskasztó, történelmi széljárások által szétdobált, környező ellenségek által átjáróháznak használt, kelet-európai sorstragédiák sújtotta évszázadokat és az ezekben az irgalmatlan korokban irgalmasan megmutatkozó, minden tarthatatlan helyzetben megtartó isteni Szentlélek-jelenlétet állította egymás mellé, hálát adva azért, hogy még él nemzet e hazán és Tiszanánán.

Kiss Regina hétéves kislány ajkáról szólt Petőfi „Magyar vagyok, magyarnak születtem” kezdetű verse Petőfinek, de nemcsak kívülről szavalta ezt, hanem belülről is, szíve legszebb indulatával. A tiszanánai asszonykórus Himer Sándorné vezényletével ismét beírta a nevét a község láthatatlan nagykönyvébe, tanárnőnek köszönhető, hogy nem némult el az énekszó évtizedek óta a nánai ajkakon. Újhelyi Lajosné szavalata – Szülőföldemen – lírai vallomás volt arról, mit jelent valahol otthon lenni a világban. Az istentisztelet után a templom melletti térre vonultunk ki, ahol Tréfás Miklós művészi hitvallással ajánlotta alkotását a Teremtőnek, aki néhány évvel ezelőtt orvosok kezének műtéti kezelésével nemcsak új szívvel ajándékozta meg a betegeskedő alkotót, de a hús szív mellett új lelki szívet és megtérést is kapott. Mert nem elég az életben megszületni, ha nem születtünk újonnan is utána. Még Balczó András olimpiai bajnok öttusázó is meglátogatta őt az alkotás folyamatában, lelkes szavaival ihlette a barát vésőjét. „Flamma spiritus” Szentlélek lángja elnevezéssel a művész egy kis lángszoborral díjat is alapított, melyet elsőként hazánk miniszterelnökének, Orbán Viktornak adományozott, aki az utolsó pillanatig hivatalos volt ünnepségünkre, de a közismert válságos idők kihívása miatt rendkívüli kormányülésen volt Kötcsén ezen a napon. Helyette Demeter András, a Heves Megyei Kormányhivatal vezetője és Tóth József polgármester úr leplezte le az alkotást, amely hullámokat stilizáló, mívesen csiszolt ornamentikájával a hit remény, szeretet hármasan egy hullámát ringatja elénk az emlékművön, fölötte e fölirat: 750 év az Úrban árban. Október 31-re, a reformáció ünnepére elkészül Kálvin János teljes alakú szobra a most felavatott emlékmű mellett. A teret a nagy reformátorról nevezi el az önkormányzat. Áldjuk Istent a krisztusi fundamentum kősziklájáért, amelyre házat, hazát, egyházat épített 750 éve Tiszanána népe, ezért árban is az Úrban volt neki biztos sarokköve. A következő századokban is döntsön e mellett a fundamentum, sziklaalap mellett, mert aki nem dönt, azt ledöntik, de aki dönt, az dönthetetlen marad.

Hallottad a szót: „rendületlenül –”

ábránd, hiúság, múló kegy, javak,

…vész és gyalázat el ne rántsanak…

ó, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!”

Kovács Csaba

Tiszanána