Az elmúlt fél évben átéltük az iskolaalapítás minden gyötrelmét és szépségét. Az adott mindig erőt és hitet, hogy éreztük, nem vagyunk egyedül, hanem velünk van egy erős református testvéri közösség. Sokszor találkoztunk megoldhatatlannak látszó problémákkal, de az Úr megoldotta a megoldhatatlant, és mindeddig megsegített bennünket.
Az iskola kulcsait 2011. július 29-én kaptuk meg, a nagy öröm mellett akkor szembesültünk először azzal a ténnyel, hogy az épület erősen lelakott, a számítástechnikai eszközök elavultak, nincs jó táblánk, padunk, székünk, szemléltető eszközünk, nincs tányérunk, poharunk, evőeszközünk, az irodákból hiányoznak az informatikai eszközök, az udvart felveri a gyom. Nincs alkalmazotti közösségünk, hiányoznak a tanulók, szülők.
Ott és akkor azt mondtuk, hogy lehetetlen egy hónap alatt iskolát építeni, nem lehet a ránk zúduló feladatokat megoldani, de azért munkához kezdtünk.
Adománykérő levéllel kerestük meg a környék vállalkozóit, vállalatait. Ekkor csodálkoztunk rá először az összefogás erejére: ki egy doboz festéket adott, ki kerti szerszámot, ki kávéfőzőt, kapát, tisztítószert, papír-írószert, szemetes konténert, ki 5000 forintos adományt, ki 300 000 forintot. Kazincbarcika város az iskolaorvosi szolgáltatás biztosítását vállalta egy évig számunkra.
A környék gyülekezetei, a szülők és a Don Bosco Szakiskola a segítségünkre siettek, festettek, takarítottak, udvart gondoztak, bútort cipeltek, függönyt mostak. Festékes hengert fogtak a pedagógusok is: mindenki festett, mázolt.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület felújíttatta a tornatermet, öltözőket, a vizesblokkokat, négy osztálytermet. A diósgyőriek, kunhegyesiek, a lévaysok pedig szép padokkal, székekkel, informatikai eszközökkel, táblákkal, és sok-sok testvéri szeretettel, féltő gondoskodással és segítséggel láttak el bennünket.
A tanévnyitó ünnepségünket sokan megtisztelték jelenlétükkel és jó volt érezni, hogy tagja lettünk a Kárpát-medencei református iskolák erős, összetartó közösségének. A csoda megtörtént, hiszen 2011. szeptember 1-jén gyermekzsivajtól lett hangos a Tompa Mihály Református Általános Iskola.
Hálatelt szívvel mondunk először is köszönetet a szülőknek, akik mellettünk álltak és állnak, és hozzánk íratták be legféltettebb kincsüket, a gyermeküket.
Köszönet azoknak, akik adományikkal, munkájukkal, vagy a szeretetük egy-egy gesztusával szolgálták, segítik iskolánkat.
Köszönet a fenntartónknak, a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek azért, hogy az iskolánkba járó diákok szép környezetben és családias légkörben kezdhetik meg a tanévet.
Kolumbán Gábor iskolalelkész
Székelyné Varga Mária igazgató