Molnár Sándor, a cserépfalui gyülekezet lelkésze nyitó áhítatában aktuális kérdést feszegetett. „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket” – hangzott az igehirdetés alapigéje, aztán mindannyian szembesülhettünk a rohanó, de megbecsülésre méltó IDŐ problémájával. A konfirmált korosztály számára nagyon elgondolkodtató volt, hogy a Szentírás alapján muszáj szembenézni azzal, hová és milyen irányba tart az életük. Most még lehet a hit dolgaival foglalkozni. Most még lehet Istenre figyelni, mert sajnos vannak, lesznek idők, amikor kerülhet fiatal és idős olyan helyzetbe, hogy szeretne imádkozni, szeretne Jézusban bízni, de nincs rá lehetősége, mert fizikális, értelmi, vagy lelki egészségének elvesztése nem engedi. Ma még gondolhatunk a Teremtővel!

Pogrányi Károly diósdi lelkész a családi fészekről, az otthonról tartott nagyon szemléletes, jó hangulatú előadást. Milyenek képzeltek egy otthont? – tette fel a lelkész a kérdést. Érdekes válaszokat adtak a diákok és a felnőttek. Az otthon olyan, mint egy veteményeskert, mint egy munkatábor, mint egy küzdőtér, mint egy börtön. Egy-egy felnőtt vagy diák így éli meg az otthoni légkört. Mennyire más azonban az a családi légkör, ahol Jézus szeretetéből élnek a család tagjai. A mondanivaló megértésében debreceni teológusok segítettek, akik a tékozló fiú történetét egy ma élő család mindennapjaiba belehelyezve jelenítették meg. Vajon ti az otthonról eltávozó fiút visszafogadtátok volna? – hangzott a kérdés. Sokan bólogattak, hogy igen, de napjainkban sok esetben mást mutat a valóság. Hallhattuk a magyarázatban, hogy Isten, aki a családfőt jelképezi, mindenkit visszafogad az atyai házba. Jó „hazatérni” az Atyához, mert ő szeretettel és bocsánattal fogad. Hallhattuk a hívást, a figyelmeztetést. Ne mulaszd el a hazatérést, mert az idő gyorsan elszáll.

Káposztás Gábor, a debreceni teológia hallgatója megtéréséről tett bizonyságot. A legvirgoncabb fiatal is figyelemmel hallgatta, mit jelent Istenben bízni úgy, hogy fáj a szíve valakinek a családja miatt. Mit jelent Istenben bízni úgy, hogy tele van kérdésekkel az ember, s nincs, akivel mindezt megossza. Hallhattuk, milyen csodálatos az Úr, aki egymáshoz vezérel fiatalokat, hogy a szomorúságot öröm, vidámság váltsa fel.

A találkozó ebéddel zárult. Mindenki csillogó szemmel és éhes gyomorral látott neki a különböző pizzák elfogyasztásának.

Köszönjük Karászi Attila szilvásváradi lelkésznek és a gyülekezetnek a vendégszeretetét, az imádságaikat, az Úr Istennek pedig, hogy egy tartalmas, szép nappal ajándékozta meg a találkozó résztvevőit.

Papp Zsolt Endre, Sály