Különleges lelki ajándékában részesíti Istenünk azt, aki megtapasztalhatja, milyen érzés a Krisztusban testvéreknek lenni. Ugyanabban hinni és örvendezni, egy közös lélekkel imádkozni; embertársainknak – ismeretlenül is: őszinte, mély, önzetlen, tiszta szeretetet adni.
Mindezt megtapasztalhattuk 2011. április 9-10-én Rozsnyón, a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda tantestületéből, akik – elfogadva testvériskolánk meghívását – egy hétvégét tölthettünk a Felvidék e gyönyörű városkájában.
Megrendítő, de egyben felemelő volt meglátni azt, hogy a szűkös anyagi és tárgyi feltételek ellenére milyen őszinte és igaz szívvel élik meg hétköznapjainkban nemcsak magyarságukat, de magyar református hitüket is kollégáink.
Az évfolyamonként egy-egy osztállyal működő iskola a város egyik magaslatán, az Alacsony-Tátra hegyeinek, dombjainak ölelésében fekszik.
Mi, akik ott voltunk, éreztük: a természet szépsége mellett valaki más is karjaiban tartja őket: Istenünk gondoskodó, féltőn óvó szeretete. Így képesek felülemelkedni ezeken a nehézségeken, próbatételeken. Ők ebből a kevésből is gazdagon megajándékoztak bennünket. Hisszük, ez az egyik legszebb bizonyságtétel a Krisztusba vetett hitünkről.
Csodálatos lelki felüdülés volt ez a két nap. Lelkipásztoruk, Búza Zsolt igeszolgálata mellett iskolánk lelkésze, Hangóné Birtha Melinda tartott lelkigyakorlatot „Emlékezzünk” gondolatkörben. Egy apró tárgy vitt minket vissza a múlt kedves emlékeibe, meghitt pillanataiba. Érdekes volt megtapasztalni, milyen gyakran „találkoztak” érzések, gondolatok egymásnak ismeretlen emberekben is.
„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr.” (5Móz 8,2) – ez a vers nemcsak délelőttünk vezérigéje volt, de délutáni kirándulásunkat is átszőtte. A Lucska falucskából Barkáig vezető néhány kilométeres kirándulás „imaút” is volt egyben: a túra egy-egy percében egymásért, az otthon maradt társainkért és intézményeinkért is imádkoztunk. Utunk végén, Barkán istentiszteleten vettünk részt. Szomorú volt hallgatni lelkipásztoruk, dr. Drenkó Zoltán nagytiszteletű úr beszámolóját a vacsoránál, hogy a gyülekezet lélekszáma milyen alacsony (48 fő), a gyülekezeti tagok átlagéletkora pedig egyre magasabb… Évek óta nem esketett, nem keresztelt… Ennek ellenére hatalmas élni akarásról tettek tanúbizonyságot azzal is, hogy nemes egyszerűségében is gyönyörű parókiát építettek fel önerőből.
Este a rozsnyói tantestület tagjai adtak szállást elfáradt testünknek. Őszinte, felszabadult beszélgetésekkel, baráti kapcsolatok kialakulásával, hálaadással zárult a napunk.
Vasárnap a rozsnyói református gyülekezet istentiszteleti alkalmán vettünk részt a város templomában. Az Igét Hangóné Birtha Melinda nagytiszteletű asszony hirdette. Lídia „történetén” (ApCsel 16,11-15) keresztül az Ige szavai, az átélt élményekkel személyes megtapasztalásainkká, bizonyságtételünkké váltak.
Felemelő érzés volt egy közös magyar református lélekkel, történelmi-magyar dicséreteket és zsoltárokat énekelni, az egy igaz Istent dicsérni e két nap áldásaiért, lelki ajándékaiért: Egy szívvel és lélekkel a zene szárnyain felemelkedve zsoltárt énekelni:
„Áldjátok az Úr nevét, Akik neki szolgáltok!
Magasztaljátok őket, Kik hű szolgái vagyok.”
(RÉ. 135. zsoltár)
Bekéné Gattyán Ilona tanító
Nagy Attila igazgató