Éppen ezért februárban a hétköznapi alkalmak gyülekezeteinkben a délelőtti órákra kerültek át. Ekkor nemcsak magunkra gondolva lehettünk magányunkba hajolva, hanem túltekintve pillanatnyi, óriásinak, megoldhatatlannak látszó terheinken megláthattuk mindazokat, akik élete teljesen más, akiknek kevés lehetőség adatott a mi mértékeinkkel mérve, de annál több szeretet minden földi nyomorúságuk keresztje mellett.

A két gyülekezetben, három csapatban, az asszony testvérek Isten Igéjére figyelve, imádságos szívvel tudtak úgy diakóniát gyakorolni, hogy száraztésztát készítettek a Sajósenyei Fészek otthonnak. Valamennyi alkalommal lendületet adott a szorgos tevékenységnek az új énekek tanulása, majd ismétlése, miközben a tészta száradt és készültek a következő munkafolyamathoz. Az asszonytestvérek szívében érthetővé vált ez egyik tanult ének szövege:

Tégy Uram engem áldássá, lelkedet úgy várom,

Tedd Te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon!

Bárhová küldesz ajkamról, zengjen az új ének,

Tégy Uram engem áldássá, oly sok a bús élet.

Tégy Uram engem testvérré, lelkedet úgy kérem,

Tedd Te a szívem, tedd késszé, bízni a testvérben.

Sejteni engedd: mit érez, boldog-e szenved-é?

Vígy közelebb a testvérhez, népedet tedd eggyé!"

Mikor ellátogattunk Sajósenyére, ott a vezető lelkipásztor - kiből áradt az ott élők iránt való szeretet és gondoskodás - megmutatta nekünk az otthon életét, szolgálatát; valamint találkozhattunk az ott lakókkal. Az a nap különös volt valamennyiünk számára.

Látva az ott élők szeretetét, ragaszkodását, sok minden átértékelődött bennünk! A külső világ történései szinte teljesen eltörpültek, és rácsodálkozhattunk arra: Jézus mennyire szeret minket. Ezért lehetünk hálásak, mert van miért hálát adnunk...! Ha nekünk valamiből többet adott, azért adta, hogy lehessünk úgy áldássá, hogy abból tovább is adunk.

Jó lenne, ha egyre többen átéreznénk annak áldását, hogy jobb adni, mint kapni.

Szabó Péter

Szuhogy