Kilencedik alkalommal adott otthont az Országos Magyar Versenynek az intézmény, és ezúttal 19 református iskola hozta el kisdiákjait, hogy összemérjék tudásukat. Hogyan értik, írják és beszélik magyar nyelvünket. A verseny része volt az a rajzpályázat is, amelynek során Fecske Csaba meséit álmodták „képpé" gyermekeink. Több mint ötszáz alkotásból kellett választania a zsűrinek, míg megtalálták azokat a szemet, lelket gyönyörködtető alkotásokat, amelyek az iskola aulájában kiállítva „fogadták" a versenyre érkezőket. De a szeretetteljes fogadtatás az iskola tanárai és diákpresbitériumának tagjai részéről is megnyilvánult, akik egész nap hűségesen kalauzolták vendégeinket.

A nap közös istentisztelettel kezdődött, ahol arra nézve kaptak biztatást tanítók és tanítványok, hogy mindnyájunk közös kincse az evangélium, s ennek őrzése, továbbadása közös feladatunk. A magyar nyelven megszólaló Ige olyan drága kincsünk, amelyért minden református ember felelős.

Ezután elkezdődött a verseny.

Voltak, akik feladatlapokon mérték össze tudásukat. Szövegértésükről, nyelvtani ismereteikről adtak számot ezeknek a feladatoknak a megoldásával.

A versenyzők másik csoportja pedig a verslábakkal birkózott hősiesen. Kötelező versként Szabó Lőrinc egyik költeményét kellett elmondani, így emlékeztünk meg a költő születésének 110. évfordulójáról. Szabadon választható versként pedig egy-egy Borsod megyei költő művét lehetett szavalni. Így keltek életre Tompa Mihály, Szabó Lőrinc, Fecske Csaba és mások szavai.

Az ebédet követően a szomszédos Ady Endre Művelődési Házban egy színes gálaműsorral kedveskedtek a házigazdák, és sor került az eredményhirdetésre. Fecske Csaba, aki jelenlétével megtisztelte a verseny résztvevőit, biztatott mindenkit, hogy szeressék továbbra is a verseket, és műveljék a magyar nyelvet, mert ezen a nyelven hangzik szívet melengetően az unokák szájából: „nagyapa szeretlek".

Ma, amikor a gyerekekről, fiatalokról a média által kialakított kép sokszor elszomorító, ez a NAP arról tanúskodott, hogy ahol a gyermekek nevelése az Ige szavára figyelve történik, ott a krisztusi szeretetet sugárzó tanítás nem marad eredmény nélkül.

„Nyelvében él a nemzet" - mondják -, s valóban: a jövő felőli reménységünket erősítette minden leírt, minden kimondott szó. Ezek a gyerekek belegondolnak a szavak jelentésébe és értelmébe. Ezek a gyerekek megérthetik az Ige üzenetét, és őrzőivé lehetnek a Szentlélek ereje által. Kálvin azt mondja: „Ahol - és akik - megismerik Istent, ott és azok művelik az emberséget is." A jövő, a megmaradás titka ez.

Legyen ez bátorítás, megerősítés minden református iskolában tanító és tanuló számára, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.

Hangóné Birtha Melinda lelkipásztor