A templom zsúfolásig megtelt, amely ritka látvány hazánkban - az esetek többségében, talán már ezért ünnepi a látvány.

A kórusok ábécérendben következtek: Abaújszántó, Bódvaszilas, Encs, Gönc, Onga, Szendrő, Szendrőlád, Szikszó, Szuhogy. A kórustalálkozónak nem a verseny volt a célja, hanem inkább az örömteli találkozó keretében Isten dicsérete, hiszen mint mondják, „aki énekel, az kétszeresen imádkozik". A kórusok azonos szintet képviseltek - tehetséges kórustagokat és remek vezetőket láthattunk.

Az előadások után szakszerű és építő jellegű véleményt hallhattak a kórusok dr. Farkasné Sajó Mártától. Ki kell még emelnünk az ongai kórust, ők két éneket zongorakísérettel adtak elő. A megszokott, kissé „szomorkás" hangulatútól elütött ez a vidám szereplés.

Egy lelkipásztor szájából elhangzó mondat: „Hálát adunk az Istennek, a puszta lét csodájáért.", világíthat rá, milyen célja lehet egy ilyen eseménynek. Már a puszta lét is csoda, hát még az, hogy „mindenki másképp csinálja", mégis eggyé lehettünk Isten magasztalásában.

A kórusok átlagosan 3-5 éneket adtak elő. Ez kilenc kórus esetében meglehetősen sok időt vett igénybe, amely kifejezetten jót tett az éhség felerősödésének. Erre szükség is volt, hiszen az abaújszántói gyülekezet ismét kitett magáért. Egész héten át készülődés volt a református parókia környékén. Ebből az alkalomból rekord mennyiségű fasírt készült - szám szerint 2010 darab -, a többiről nem is szólva...

Így a hangszálak igénybevétele után mindenki kedvére gyógyulhatott egy pihentető torkoskodással.

Sándor Malvin

abaújszántói segédlelkész