Miről is szól ez a történet?
Élt valamikor egy nagyon szép hercegkisasszony. Előszeretettel illegette magát naphosszat a tükörben, hiszen tetszett neki az a kép, amit benne látott. Ez a jóérzés addig tartott, amíg szépségét meg nem irigyelték a gonosz tündérek. Átok formájában nyilvánították ki nemtetszésüket. Innentől kezdve a szépséges lány csúfnak és rútnak látta magát a tükörben, annak ellenére, hogy környezete számára ugyanolyan szép maradt. Persze egy jó tündér is megjelenik a színen, aki az átkot nem tudta meg nem történtté tenni. Csak a remény magját vetette el, amikor ezt mondta neki:
„Minden tükörben, mely nem él, csak a rútat láthatod, de az élő tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot."
Élő tükör? Mi lehet az? A választ senki nem tudta, de nem is sejtette.
A királyi várban történtek híre még messze földre is eljutott, ahonnan egy legény útnak indult, hogy megnézze magának, ki is ez a lány. Ez a legény nem olyan volt, mint a többiek, hiszen tiszta szívvel, lélekkel élte mindennapjait. Hosszú, viszontagságos utat kellett bejárnia ahhoz, hogy célját elérje, hogy bejusson a királyi palotába.
Meglátva a leány szépségét elalélt, hiszen eddig ilyenben még nem volt része. A leány belenézett a legény tiszta tekintetébe, s meglátta benne az igazságot, hogy milyen is ő a maga valójában. Ez a tekintet volt számára az élő tükör.
Milyen üzenetet is hordoz magában ez a történet? Biztosan mindenkinek mást és mást mond ez a mese. Más és más gondolatok fogalmazódnak meg a sorok olvasóinak a fejében. Hogy nekünk mit jelent, valahogy így tudnánk megfogalmazni: nap mint nap sok tükörbe belenézünk, mely csak a külsőt mutatja. Lehet, hogy szépnek vagy csúnyának látjuk magunkat, lehet, hogy tetszik vagy nem tetszik az a látvány, amit ezek a tükrök mutatnak. De úgy gondolom, hogy nem ez számít. Hogy mi van a szívünkben, hogy mi van belül, nem ez a fontosabb? Hogy tudjuk-e magunkat szeretni és elfogadni, olyannak, amilyenek vagyunk, és képesek vagyunk-e ezáltal másokat is szeretni és elfogadni. Ettől függ, hogy milyen a kapcsolatunk a körülöttünk élő emberekkel, hogy mennyire érzik ők magukat jól, teljesnek és boldognak a közelünkben. Ezt láthatjuk meg a tekintetükben, akárhányszor a szemükbe nézünk. Így láthatjuk meg, hogy milyenek is vagyunk valójában. Ha ez a látvány tetszik, akkor az a kép is jóérzéssel fog eltölteni, amit látunk az előszobai tükörben. Ugyanis a belső szépség sugárzik, amerre csak járunk.
Végére is értünk a mesénknek. Reméljük, elnyerte tetszésüket. Mostanság pedig azon gondolkodunk, hogyan tudjuk ezt a történetet megmutatni a Máon falain kívül is, mindazok számára, akik szeretnének az előadás által nyújtott élményben részesülni. A megvalósításhoz fontos, hogy elkészítsük a darab utazó változatát. Onnantól kezdve örömmel vesszük a meghívásokat, igyekszünk eleget is tenni a felkéréseknek, hiszen fiataljaink szívesen mutatják meg drámajátékukkal, hogy kik is ők valójában.
Kopcsó Dóra